de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
330 nagy alkotó jogar alól, bogy magát a hanyatló birodalom nyomorult görögjeinek karjai közé vesse ; ez utálatra méltó álbölcsek, a dölyf és semmiség e csodáinak karjai közé, kiknek történetét csak az olvashatja, ki megszokta a legnagyobb undoron is győzedelmeskedni, mely történet ezer éven át oly keresztény birodalomnak mutatta fertelmes képét, melyben az uralkodási idők tizenegy évi átlagra sülyedtek ! Nem kellett hosszan Oroszországban tartózkodni a végre, hogy észre lehessen venni, mi hiányzik lakóinak. Ez valami mély értelmű, mit mélyen érez az ember, és mit az orosz maga is szemlélhet urainak átlagos uralkodási idejében , mely nem haladja meg a tizenhárom évet ; mig a keresztény uralkodási idő majd kétszer akkora, mint ez összeg, és el is fogja azt érni nem sokára, vagy túl is emelkedik rajta mindenütt, hol eszélyesek lesznek az emberek. Hasztalan vélhetné az Oroszország trónjára emelt idegen vér magát magasabb reményekre jogosítva; hiába képeznének e trónon a legszelidebb erkölcsök ellentétet a régi nyerseséggel, az uralkodási idők nem az uralkodók hibái miatt rövidültek meg, mi nyilván igazságtalan volna, hanem a népéi miatt 1). Hasztalanok leendnek az uralkodók legnemesebb törekvései, habár ezeket oly nemeslelkü nép támogatja, mely sohasem számol uraival; a legjogszerübb nemzeti büszkeség e csodái mind semmisek lesznek, ha nem vészesek. Az elmúlt századok nincsenek többé az orosz hatalmában. A teremtő jogar, az isteni jogar nem nyugodott eléggé fején, és e nagy nép mély vakságában még dicsekszik ezzel ! Egyébiránt a törvény, mely őt elnyomja, sokkal magasabbról jő, semhogy annak máskép, mint hódolat által, lehetne eleget tenni. Arra, hogy az európai polgárisodás és tudomány szinvonalára emelkedjék, csak egy ut áll előtte nyitva, az, melyből kiindult. Az orosz gyakran hallá a rágalom szavát, és még gyakrabban a hálátlanságét. Kétségkívül jogában álla föllázadni oly gyöngédtelen Írók ellen, kik sértésekkel fizettek a legnagyobb lelkű vendégszeretetért ; de ne tagadja meg bizalmát egészen ellenkező érzelmektől. A tisztelet, a ragaszkodás, a hála szándéka bizonyára nem az, hogy őt magasztalja. ) Lásd fönebb 325. lapon.
