de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

334

ség fővárosát muhamedán fészekké alázza, IV. Leo pápa, oly tekintélyt öltvén magára e közveszélyben, melyet Lothár császár vezérei elveszteni látszottak, méltónak mutatta magát arra, hogy Rómát megvédje s abban mint fejedelem uralkodjék. 0 erősítő meg Rómát, ő fegyverzé fel a katonaságot, ő maga járta sorra az

őrhelyeket

.........0 született római vala. A köztársaság első

korszakainak vitézsége éledt föl benne a gyávaság és romlás korában ; épen úgy, mint valami szép emlék a régi Rómából, melyre néha az újnak romjai közt akadunk.“ ')

Azonban végre is minden ellentállás hasztalan leendett, és az előrehaladó izlam legyőzte volna azt, ha bennünket újra meg nem mentenek a pápák, é3 a keresztes hadmenetek, melyeknek ők voltak létesítői, előmozdítói, és igazgatói, mennyiben, fájdalom, ezt az emberek tudatlansága és szenvedélyei megengedték. A pápák Hannibál szemeivel látták át,hogy valamely rémítő és eláradt hatalom teljes visszaszorítására vagy megtörésére legkevésbé sem elég, ha csak honn védjük meg magunkat ellene, hanem, hogy azt saját házában kell megtámadnunk. Az általok Ázsiára küldött keresztesek egészen más eszméket keltettek a szultánokban, mint azt, hogy Európát megszállják, vagy csak meg is támadják. E szent háborúk nélkül az egész emberi faj talán még napjainkban is a szolgaság és vadság legmélyebb fokáig volna alacsonyítva. 2)

A kik állítják, hogy a keresztes hadjáratok csak a pápák ájtatosságának voltak eredménye, valószinüleg nem olvasták II. Orbánnak a clermonti zsinaton mondott beszédét. A pápák nem hunytak előbb szemet a muhamedanismus előtt, mig csak maga nem dőlt ama lethargikus álomba, mely bennünket mindenkorra megnyugtatott. De igen csodálatraméltó, hogy az utolsó csapást, a döntő csapást pápa keze mérte rá. Az 1571-diki október 7-én viták végre azon örökre nevezetes ütközetet, „a legdühösebb tengeri ütközetet, melyet valaha viták. Ezen a keresztényekre

’) Voltaire, Essei sur les moeurs, etc., tom. II, chap. XXVIII.

®) Quaterly Review. Sept. 1819. pag. 546. Nem ismerek valamely ép oly tagadhatlan, mint megátalkodottan tagadott igazság felett tett világosabb vallomást ; és minthogy e vallomás protestáns és igen avatott toliból folyt, megérdemeli, hogy köztudomásra jusson.