de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet
328 szos és gyűlölt emlékű Photius kezei, kinek az emberiség általában nem vethet kevesebbet szemére, mint a vallás, melynek mindazáltal annyit vétett. Oroszország tehát épen nem érzé az általános befolyást, és nem lehete az egyetemes szellemtől áthatva, mivel alig vala ideje a pápák kezeit érezni. Innen van, hogy vallása merő külsőségekből áll, és nem hat be a szivekbe. Föl kell arra vigyáznunk, hogy össze ne téveszszük a hatalmat, melyet a vallás az ember fölött gyakorol, a ragaszkodással, melyet az ember a vallás iránt tanúsít, ez két oly dolog, mely miben sem közös egymással. Oly ember, ki teljes életén át lop, a nélkül, hogy csak gondolna is a megtérítésre, vagy a ki a legbünösebb viszonyban él, ájtatosságát rendesen végezve, nagyon könnyen arra szánhatja magát, hogy élete veszélyeztetésével védelmezzen valamely képet, sőt hogy inkább meghaljon, semhogy tiltott napon húst egyék. Azt nevezem a vallás hatalmának, mely megváltoztatja és megnemesíti az embert *), az erény, a polgári- sodás és a tudomány magasabb fokára képesítvén öt. E hátét ben nagy ellenkezésre és nagy megszorításra találtak, melyeknek, szerencsétlenségre, Oroszországra nézve ép semmi foganatuk sem volt. VIII. János pápától 859-dik évben kelt (CXCIV. számú), Sfentopul k morva fejedelemhez irt levele maradt fenn , melyben mondja : „Helybenhagyjuk a Konstantin bölcsész (ez ugyanazon Cyrill) által szerkesztett szláv betűket ; és azt rendeljük, hogy Isten dicsőítésére szláv nyelven énekeljenek.“ (Lásd les Vies des Saints , trad, de 1’ angi. ; Vies de saint Cyrille et saint Methode, 14 février, in 8, tom. II, pag. 265.) b Lex Domini inmaculata CONVERTENS ANIMAS. (Ps. XVIII, 8.) Találó kifejezés. Bizonyos mantuai rabbi velem ismerős kath. áldozár előtt bizalmas négyszemközti beszédben egyszer igy nyilatkozott : „Meg kell vallani, hogy csakugyan van vallástokban TÉRÍTŐ ERŐ.“ Voltaire ép ellenkezőleg azt mondta : „Isten meglátogatá e világot, és nem változtatta meg.“ (Désastre de Lisbonne). A lángész , mely annak büntetéséül, hogy hűtlenül járt el küldetésében , arra volt kárhoztatva , hogy oktalanul beszéljen, mindig pompás látvány vala rám nézve. Nem ismerek iránta irgalmat. Miért árulta el mesterét? Miért sértette meg utasításait? Az volt-e küldetése, hogy hazudjék ?
