de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Harmadik könyv. A pápa, vonatkozással a polgáriasodásra s a népek boldogságára fejezet

303 köréhez tartozik az egyházat igazgatni.*) A díjazás, melyet az állam a papoknak engedményez, teljesen világiakká teve ezeket. Papi öltönyeikkel együtt levetek egyházi jellemüket is. Az állam megtette kötelességét, és az egész bajt a protestáns papság­nak kell felróni. Könnyelművé lön. A papok csakhamar nem tettek egyebet, mint mire, mint polgárok kötelezve valának. Az állam csak rendőrtisztekül tekinti __semmire sem becsüli, s hivatalnokai utolsó osztályába helyezi. Mióta a vallás az állam szolgájává lön, azóta szabad azt lealacsonyított állapotában úgy tekinteni, mint emberi müvet, sőt mint csalást.2) Csak napjainkban lehet látni, hogy az ipar, életrend, politika, földművelés s a rendőrség a szószéken szerepel. A lel­késznek hinnie kell, hogy rendeltetésének s minden köteles­ségének eleget tesz, ha a szószéken rendőrségi parancsokat olvas fel. 0 köteles beszédeiben a marhavész ellen óvszereket hirdetni, a himlőoltás szükségességét bebizonyítani s a módról, mikép kelljen az emberi életet meghosszabítani, szónokolni. Hogy fogjon hozzá ezek után az embereket a földi é3 múlandó dolgoktól elvonni, mig ö maga a kormány helybenhagyásával, az embereket az élet pályájához láncolni iparkodik ?“3) íme, itt több van, mint mennyit én saját észleleteim nyo­mán mertem volna mondani ; mert nehezemre esik — ha mind­') Az állam sehol sem kormányozza az egyházat ; de jogosan kormányozza mindenkor és mindenütt azokat, kik kilépve az egyházból, mégis egyháznak merik magukat nevezni. A katholikus hierarchia s a világi föhatalom közt kell választani ; itt középút nincs. És ki meri a fejedel­meket azért gáncsolni, hogy a polgári egységet mindenütt megállapítják, hol nem találnak mást ? Térjen vissza ez elszakadt papság, mely csak önönmaga ellen emel panaszokat, törvényes egységéhez : s azonnal mintegy varázsütésre a méltóság azon magas fokára fog emelkedni, melyet, mint maga is elismeri, elvesztett. Mily jóakarattal, mily örömmel vinnök mi őket saját kezeinkkel oda vissza ! Tiszteletünkre számolhatnak. 'l) íme ugyanaz, mit én ép most mondottam ; kimeríthetlen tárgy ez üdvös elmélkedésekre. ®) Marheinexe, heildelbergi tanár „az evangélikus lelkész valódi jelle­géről.“ Nyomatott a németek nemzeti múzeumában Hamburgban. — Én csak e mü francia fordítását olvashatám 1812. Januáriusában ; mely azonban oly férfiú által nyilváníttatott hitelesnek, kinek teljes hitelt kell adnom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom