de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Bevezetés
13 vezete láthatólagbo van fejezve.Tehetségének középszerűsége senkit se rettentsen vissza; engem et legalább az nem renditett meg. A szegény, ki kis kertjében csak mentát, kaprot- s köményt ') vetett, bizalommal emelheti a legelső virágszárat az ég felé s meg lehet győződve, hogy oly kedvesen fogadtatik, mint a gazdag, ki terjedelmes birtokainak terméséből bőven halmozza fel a templom előcsarnokában a kenyér erejét s a szőlő vérét* *). Nem kevésbé bátorított föl engemet egy más elmélkedés. A vallását védő pap kétségkívül kötelességét teljesíti s teljes tiszteletünkre méltó ; de a felületes s elfogult emberek tömege előtt ez úgy tűnik fel, mintha saját ügyét védené ; s noha becsületessége egyenlő a mienkkel, a figyelő mégis ezerszer észrevehető, hogy a hitetlen kevésbé gyanakszik a világi emberre s gyakran a legkisebb ellenkezés nélkül közelébe hagyja őt jőni ; már pedig mindazok, kik e vad és gyanakvó madarat figyelemmel kisérték, jól tudják, hogy hasonlithatlanúl nehezebb őt megközelíteni, mint megfogni. De továbbá, — ha szabad igy beszélnem — ha valaki, ki éltében mindig egy fontos tárgygyal foglalkozott, minden szabad pillanatát ennek szenteld, minden ismeretét e cél felé irányzá; ha — mondom — ez illető magában nem tudom, minő kifejez- hetlen erőt érez, mely szükségessé teszi, hogy eszméit terjeszsze : ennek, kétségkívül az önszeretet ámításaiban biznia nem szabad, s talán van joga azt hinni, hogy az ily sugallatban, főleg ha mások helyeslésétől sincs egészen megfosztva, van mégis valami. Régen volt , midőn megirám elmélkedéseimet Franciaország fölött; és ha nem vagyok egészen el- vakitva azon tisztes becsvágy által, hogy az ő tetszését megnyerjem : úgy látszik nekem, hogy müvemet nem fogadá kedvetlenül. Midőn borzasztó szerencsétlenségei közepeit jóakarólag hallgatá barátjának szavait, kit hozzá vallás, nyelv s magasabb rendű és soha ki nem haló remények kötelékei fűznek, miért akarná, figyelmét tőlem megtagadni most, midőn oly nagy haladást tőn a >) Mát. XXIII, 23. *) Robur panis — sanguiiien uvae Ps. CIV. 16, Isai. III. 1. Gén. XLIX, 11, Deot. XXXII, 1-t.
