de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Bevezetés
14 jólét felé s midőn legalább elég nyugalmat szerzett arra, hogy magát megvizsgálhassa s bölcsen megítélhesse. Igaz, hogy a körülmények 1796 óta nagyon változtak. Akkor szabadságában állott az embernek a rablót saját veszte s kára mellett megtámadni; most, midőn minden hatalom saját helyén van, a tévelynek s politikának különféle érintkezési pontja lévén, az Írót, ki nem vigyáz folytonosan magára, könnyen azon szerencsétlenség érheti, mely Diomedest éré Trója falai alatt, hogy t. i. ellenséget üldözvén istenséget sebesitett meg. Szerencsére mi sem oly világos a lelkiismeretre nézve, mint a lelkiismeret maga. Ha nem erezném magamat általános szeretettől áthatva, mely minden versengési szellemtől s minden polemikus indulattól teljesen tiszta, még oly emberek irányában is, kiknek rendszerei legvisszatetszőbbek előttem : Isten a bizonyságom, hogy elvetném magamtól a tollat ; és merem remélni, hogy a jámbor olvasó nem fog céljaimban kételkedni. Azonban ez érzelem nem zárja ki sem meggyőződésem ünnepélyes bevallását, sem a hit tiszta s erélyes hangsúlyozását, sem a harciriadót az ismert vagy álcázott ellenséggel szemben, sem végre azon becsületes térítési buzgalmat, mely meggyőződésből ered. Ha már e nyilatkozat után, melynek őszinteségét — úgy remélem — egész művem igazolandja, egyenes ellenkezésben fogom is magamat találni mások meggyőződésével : teljesen nyugodt leszek. Tudom, mivel tartozik az ember a nemzeteknek s azoknak, kik őket kormányozzák ; de azt hiszem, hogy épen nem sértem ez érzetet, ha illő tisztelettel megmondom nekik az igazat. Müvemet első sorai megismertetik ; ha tehát valaki attól tartana, hogy általa sértetni fog, azt esdve kérem, ne olvassa el. En meg vagyok győződve s teljes szivemből óhajtanék mindenkit meggyőzni arról, hogy pápa nélkül valódi kereszténység tökéletesen lehetetlen, s hogy tőle különválva becsületes keresztény soha sem irhát alá (ha van némi tudománya) világosan körülirt hitvallást. Minden népnek, mely magát a közös atya tekintélye alól kivonta, tömegben véve van joga (a bölcseknek nincs), hogy őt fonáksággal vádolja; de egyiknek nincs joga ellene gúnyt és
