de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
137 zökről is száműzték, s még csak észi'e sem látszanak venni a bűnt, melyet egyszerre az európai józan érzület, ízlés és vallás ellen elkövettek. Maguk az angolok is, kik különben oly bölcs állhatatossággal ragaszkodnak szokásaikhoz, utánozni kezdik Franciaországot; mi, különben — ha nem csalódom — gyakrabban megtörténik velők, mint azt mások vagy önmaguk is hinnék. Tekintsétek ujabbkori szobraik talapzatait : nem találjátok többé ott ama nemest ízlést, mely Newton és Wren Kristóf siriratait véste. Ama nemes rövidség helyett közönséges nyelven írott egész történeteket fogtok olvasni. A fecsegésre kárhoztatott márvány siratja a nyelvet, melynek szép irályát magán viselé, azon irályt, mely valamennyi fölött uralgott, s mely a kőről, hová vésve volt, minden ember emlékébe behatott. Miután a latin nyelv a polgárisodás eszköze lön, dicsőségének csak egy neme hiányzott még s ezt is elnyerte, midőn — annak idejében — a tudomány nyelve lett. Teremtő lángelmék fogadták el, hogy nagy eszméiket általa közöljék a világgal. Kopernik, Kepler, Descart, Newton és más száz meg száz nagy fényű, bár kisebb nevezetesség latinul irt. Történészek, publicisták, hittanárok, orvosok, régiségbuvárok stb. megszámlál- hatlan tömege egész Európát elárasztá mindennemű latin müvei. Jeles költők, elsőrendű tudósok adták vissza Róma nyelvének régi alakját, s a tökély oly fokára emelték, mely még most som szűnik meg bámulatra ragadni azokat, kik az uj írókat példányképeikkel párhuzamba állítani képesek. Minden egyéb, bár müveit s még élő nyelv, némán hallgat a régi emlékeken, s mint igen valószínű — örökre. A holt nyelvek között egyedül Róma nyelve az, mely igazán újra feltámadt ; és hasonlóan ahhoz, kit húsz század óta dicsőit, egyszer föltámasztva nem hal meg többé. ’) E fényes kiváltságok ellenében mi fontossága van még azon annyiszor ismételt közönséges ellenvetésnek, hogy e nyelvet a köznép nem ismeri. A protestánsok sokat ismételték ez ellenvetést a nélkül, hogy meggondolták volna, miszerént *) Christus resurgens ex mortuis iám non moritur. Rom. VI. 9.
