de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Második könyv. A pápáról viszonyában a világi hatalmasságokkal fejezet
138 az isteni tisztelet azon része, mely mindkettőnkkel közös, mindkét részen a köznép nyelvén megy. Nálok az isteni tiszteletnek főrésze s hogy úgy mondjuk, lelke az igehirdetés, mely természeténél fogva minden vallásgyakorlatnál honi nyelven történik Nálunk az isteni tiszteletet tulajdonképen a szent Miseáldozat képezi ; a többi mellékes : s mit érdekli a népet, ha a szentségi szavak, melyek úgy is halk hangon mondatnak, francia, német stb., vagy zsidó nyelven ejtetnek is ki ? Egyébiránt ugyanazon álokoskodást használják úgy a szent Írásra, mint a szertartásra nézve. Szünetlenül idegen nyelvről beszélnek, mintha chinai vagy szanszkritről volna szó. Ki a szentirást és misét nem érti, annak mindig kötelme marad megtanulni a latin nyelvet. Fénelon magukra a nőkre nézve azt állitá, hogy jobbszer etnéőketlatinnyelv- re taníttatni, hogy megértenék a sz. misét, mint olaszra, melyet aztán szerelmi dalok olvasására használnak.1) De az előítélet sohasem hallgat az ész szavára, s három század óta arról vádol, hogy mi elrejtjük a szentirást és nyilvános könyörgéseket elrejtjük ; holott mi oly nyelven közöljük azokat, melyet minden embernek, ki, nem mondom, a tudós, de müveit névre igényt tart, értenie kell, s melyet a tudatlan, ki megunta e cimét tovább viselni, nehány hó alatt megtanulhat. Ezenfölül az egyházi imák lefordítása által mindenkiről gondoskodva van ; némely könyvek a szavakat, mások magát az értelmet adják vissza. E könyvek, melyek száma, úgy szólván, végtelen, minden korhoz, minden elméhez, minden jellemhez ügyesen alkalmazvák. Nehány az eredeti nyelvben, kitünőbb s minden fülnek ismeretes szó, nehány szertartás, bizonyos taglejtés, egy-egy elejtett hang magát a kevésbé képzett jelenlevőt is figyelmessé teszi arra, mi történik és mondatik. Mindig tökéletes összhangzatban találja magát a pappal ; ha szórakozott : saját hibája. *) Fénelon de 1’ Education des filles című müvében. E nagy ember nem látszik attól tartani, hogy a nő, ha annyira jutna a latin nyelvben, hogy a szertartást megértené, meg ne kísértené tovább haladni s egész Ovidig fölemelkedni.
