de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
130 szólok az előbbeniekhez : „Mily vakság, mily tudatlan és vétkes bizalmatlanság folytán tekintitek ti az egyházat úgy, mint valami emberi épületet, melyről az ember jogosan kérdhetné : k i fogja azt föntartani? és fejét, mint közönséges embert, kiről elmondhatni : „ki fogja őt megóvni?“ Ez igen közönséges, s mindamellett menthetlen szórakozás. Soha sem fogja a szentszéket valamely rendellenes bitorlás terhelni ; soha sem fog ott gyökeret verni az igazságtalanság és tévely, s nem fogja kijátszani a hitet a dics vágy előnyére. Ha pedig oly emberek, kik vagy születesök, vagy rendszerük következtében kívül esnek a katholicismus körén, kérdezik tőlem : mi tartja vissza a pápát? azt fogom felelni : minden; a kánonok, a törvények, a nemzetek szokásai, a fejedelmek, a magas törvényszékek, a nemzeti gyűlések, az elavulás, a képviseletek, az üzletek, a kötelem, a félelem, az okosság, s mind e fölött a vélemény, a föld e királynéja. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy én tehát a pápát egyetemes egyeduralkodóvá akarom tenni: valóban ilyesmit távolról sem akarok, bár e te hátra, mint egyebek hiányában igen kényelmes érvre előre számítok. De valamint azon iszonyú hibák, melyeket egyes fejedelmek a vallás és ennek fejedelme ellen elkövettek, semmiképen sem gátolnak, hogy a világi egyeduralmat kellőleg tiszteljem : úgy valamely pápának ugyanezen fensőség ellen netán elkövetett hibái sem akadályoznak, hogy őt elismerjem annak, a ki valóban. A mindenség összes hatalmát viszonyos ellenállás kölcsönös korlátái határolják : Isten nem akart a földön nagyobb tökélyt fölállítani, bár egyrészről elég jelt adott, melyeken kezét fölismerhetjük. Nincs a világon egy hatalom is, mely a lehetséges és önkényes föltevéseket képes volna elviselni; és ha az után Ítéljük meg őket, a mit tehetnek (mellőzvén azt, a mit tettek), valamennyit meg kell szüntetnünk.
