de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)

Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet

118

mon szent barátjának Írását annyira ismerte, mennyire csak ismerni lehetett.

A thessaloniaiakhoz irt második levél a többinél különösebb bizonítványt nyújt nekünk. Francia fordítóink igy adják azt vissza : „Én Pál sajátkezüleg üdvözöllek itt titeket ; ez valamennyi levelemnek alájegyzése. így szoktam magamat alá- irni“ 1). Mi sem kevésbé szabatos e fordításnál.

Föképen az alájegyzés (seing) szó nem tűrhető, mert elhiteti az olvasóval, hogy sz. Pál a mi modorunk szerént jegyezte alá leveleit, azaz, hogy nevét a levél alá irta, mi egészben véve épen nem igaz. A nélkül, hogy grammatikai szőrszál- hasogatásokba bocsátkoznám, sz. Pál gondolata ez :

Az üdvözlet, mely következik, az én kezem Írása, az én kezemé, t. i. Pálé, s erről fogjátok leveleimet megismerni ; mert igy irok mindig.

Ezután sz. Pál sajátkezüleg írja e szavakat, melyekkel valamennyi levelét bezárja : A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal ; valamint mi is, ha más valakivel iratunk levelet, az udvariassági kifejezést : „Van szerencsém“ stb. sajátkezüleg teszszük hozzá.

így tehát világosan látjuk, hogy a hitelesség sokkal szorosabb kapcsolatban áll a pecséttel vagy jegygyei, mint az irás különböztető jellegével, mely a régieknél igen kétséges volt, oly annyira, hogy a római törvény a sajátkezű iratot ösz- szehasonlitási tárgy gyanánt vonakodott elfogadni, ha annak hitelessége nem bizonyíttatott be oly tanuk által, kik szerkesztésénél jelen voltak. a)

E határozatlanság, mely a folyó írásban uralkodott, vala') Salutatio mea manu Pauli, quod est signum in omni epistola. (II. Thess III. 17.) Hogy lehetett a signum-ot (arj/jeloi ) névjegyzésnek venni, mig az világosan az egész üdvözlésre vonatkozik, mely jegy-ismertető jel gyanánt állíttatik föl.

z) Comparationes litterarum ex chirographis fieri, et aliis instrumentis, quae non sunt publice confecta, satis abundeque occasionem criminis falsi- tatis dare, et in judiciis et in contractibus manifestum est. Ideoque sancimus etc. (L. 206. de fide instrum.) Lásd a 49-ik Novellát, II. f. Ut ex solis documentis publicis comparatis fiat.