de Maistre József: A pápáról - 30. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1867)
Első könyv. A pápáról, a kath. egyház iránti viszonyában fejezet
114 ség minden törvényét meg ne sértse, mert hiszen ezek uralkodnak a világon. Midőn valamely hatalom, bármily rendű legyen is az, mindig bizonyos szabály szerént járt el, és csak egyes esetek fordultak elő, melyekben saját eljárása ellen látszik cselekedni : semmi esetre sem szabad annak elhagyását föltennünk, mielőtt megkísértettük volna e tüneményeket az általános szabály alá hajtani, és ha nem birjuk a talányt tökéletesen megfejteni, soha sem szabad tudatlanságunkon kivül egyébre következtetnünk. Ennélfogva katholikuslioz, legyen az bár világi, valóban méltatlan szerep sz. Péter székének ezen magasztos és isteni kiváltsága ellen Írni. Mi pedig az olyan papot illeti, ki eszével és tudomáyával igy mer visszaélni, az vak, sőt ha fölöttébb nem csalatkozom, méltósága ellen vét. Annak magának, bármily állású legyen is, ki az elvben tétováz, a tény valóságát mindig be kellene vallania és elismernie, hogy a pápa soha sem csalatkozott ; legalább szívesen kellene hajolnia ezen hit felé, nem pedig any- nyira sülyednie, hogy szőrszálhasogatásokba ereszkedjék. Azt gondolná az ember, midőn ily írókat olvas, hogy valami személyes jogot védenek idegen bitorló ellen, holott egyaránt hasznos és kedvező kiváltságról és oly megbecsülhetlen ajándékról van szó, mely az egész családra nézve ép oly megbecsülhetlen, mint a közös atyára. Honorius ügyéről szólván nem érintettem azon nagy kérdést, mely a YI. zsinat okmányainak meghamisítása körül forog, melyet azonban tekintélyes irók bebizonyitottnak tartanak. Miután erről annyit már mondtak, mennyi minden igazságos embert kielégíthet, én nem tartozom mindazt elmondani, mit elmondani lehet, csak nehány észrevételt, melyeket nem tartok egészen fölöslegeseknek, függesztek a régi és mostani iratokhoz. A beszéd számos és mély titkai közt észrevehető az is, melynél fogva minden nyelv és azon jelek között, melyek azt az írásban képviselik, bizonyos megfejtlietlen összhangzat van. Ez összhangzat olyan, hogy a legcsekélyebb változás a nyelvezetben azonnal észrevehető az Írásban is, jóllehet e változás épen nem látszik szükségesnek. Nézzük csak nyelvünket részletesebben : Amyot írása épen annyiban különbözik Fenekűiétől, meny-
