Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
81 megfoszták, melyeket nagyszerű s már is sok szerencsével megkezdett tervei kivitelére fölhasználhatott volna. Ha érdem a kedélyeket meghasonlásba hozni, szakadásokat eléidézni, háborúkat támasztani, testvér-népeket ellenekké változtatni, egy nagy népcsalád ünneplő helyét elkeseredett ellenségek küzdterévé tenni ; a missionáriu- sokat, kik az evangéliumot a hitetlen nemzetek közt hirdették, gyűlöltekké tenni, utjokba minden kigondolható akadályt gördíteni, felebaráti szeretetök és hitbuzgalmuk meghiúsítására minden lehetséges eszközt felhasználni : ha mindez érdem, úgy azt a protestantismusnak kell odaítélnünk ; ha azonban az emberiségre nézve minden baj forrása, úgy e bajokért a Protestantismus felelős. Midőn Luther magasztos feladatáról szólott, borzasztó, elré- mitő igazságot mondott ki, melyet maga sem ismert el. A népek vétkei olykor-olykor túllépik a Mindenható türelmének határait; az emberek botrányai boszuért kiáltanak az égre, s az Örökkévaló félelmes haragjában villámot szór a földre ; ekkor kifurkészhctlen határozatai szerént üt a vészteljes óra s megszületik a vész gyermeke, ki a világot Ínséggel és jajgatással töltendi be. Valamint egy más korban megnyilának az ég csatornái, hogy az emberi nemet a földről kiirtsák : úgy most is kiönteték a sanyaruságok kelyhe, melyet az igazságos Isten haragja napjára tartott fenn magának. A vész gyermeke megszólal s ezzel megadatik az első jel a lázadásra. A gonoszság szelleme átsuhan a föld kereksége fölött, ! hogy fekete szárnyain szétterjeszsze ama vésztjósló szavak visszhangját. Az elméket megfejthetlen mámor lepi el : a népeknek vannak szemeik — és nem látnak, füleik — és nem hallanak ; esze- I lösségökben a legborzasztóbb örvényeket sik, kellemes, virághimes ösvénynek nézik ; a roszat jónak, a jót roszuak nevezik ; lázbeteg módjára mohón iszszák a méregserleget ; a múltak iránti tisztelet lenség, a jótettek iránti hálátlanság minden kebelben és minden szívben meghonosul ; a boszu szellemének müve véget ér ; a bukott angyalok fejedelme ismét sötét országába temetkezhetik, s az emberiség borzasztóan okult, hogy a Magasságbeli haragját nem idézheti föl büntetlenül. BALM. PROT. HATH. 11 KÖT. 6
