Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenhatodik fejezet
NEGYVENHATODIK FEJEZET. A jezsuiták s fontosságuk az európai művelődés történetében. A gyűlölet okai, melyet magukra vontak. A jezsuita rend lényege. Guizot ellenmondása e pontban. Igaz-e Guizot azon állítása, hogy a jezsuiták Spanyolországban a nép kárára működtek. Tények és adatok. A Jézus-társasága ellen felhozott igaztalan vádak. Ha a vallási egyesületekről van szó, nem maradhat érintetlenül azon nevezetes rend, mely fennállása kevés éve alatt oly hatalmas testületté növekedett, oly roppant arányban terjedt el, s óriási erővel fejlődött ki ; azon rend, mely teljes életerejében szűnt meg, mely sem keletkezésében, sem fejlődésében, sem bukásában nem követte a többiek rendes útját ; azon rend, melynek, a mint valóban helyesen jegyezték meg, sem ifjú, sem öregkora nem volt. — Nem nehéz eltalálni, hogy a jezsuitákról szólok. E név egyedül elégséges arra, hogy az olvasók bizonyos osztályát nyugtalanságba hozzam ; azért sietek őket megnyugtatni, biztosítván, hogy nem szándékom a jezsuiták védelmére értekezést írni. Ezen feladat nem felel meg e mii jellemének, erre mások vállalkoztak, s fölösleges ismételnem, a mit mindenki tud. Mindazonáltal még is lehetetlen a szerzetes egyházi társulatokról szólani, s a három utolsó század egyházi, politikai s irodalmi történetét szemügyre venni a nélkül, hogy a jezsuitákkal ismételve ne találkozzunk ; lehetetlen a legtávolabb tartományokon átutaznunk, ismeretlen tengereken átkelnünk, a legfélreesőbb partokon kiszállnunk, a legrettentőbb vadonokba hatolnunk, a nélkül, hogy valamikép a jezsuitákra emlékeztetve ne lennénk ; lehetetlen könyvtáraink valamely osztálya elé lépnünk a nélkül, hogy valamely jezsuita irataira ne akadjunk ; s ezt tekintetbe véve megbocsáthatnak a jezsuitaellenes olvasók, ha figyelmünket néhány pillanatig oly rendre irányozzuk, mely a világot neve dicsőségével betölté. Ha nem tekintjük is újra feléledésüket, mostani helyzetüket pedig és kilátásukat a jövendőre nézve épen nem tartjuk fontosnak, mégis illetlen lenne, őket leg-
