Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
80 bizonyára meg nem vonták segédkezüket oly férfiaktól, kik a határos tartományokba az isteni hirt vitték Észrevételeimet, melyeket a protestantismusnak az európai befolyásra gyakorolt visszahatása fölött tettem, teljes bizalommal bocsáthatom értelmes emberek Ítélete alá. Erős meggyőződésem, hogy e befolyás akkor roppant rázkódtatást szenvedett, s hogy e szerencsétlen esemény nélkül, a világ helyzete jelenleg más volna. Lehet hogy e pontban csalódom ; de a józan észt kérdem : vájjon nem igaz-e, hogy egyetértés az elvekben , egység a cselekvésben, összetartás a szándékban, az eszközök egyesítése, a résztvevők szövetkezése minden vállalatnál a hatalom titka, s a sikeres eredmény legbiztosabb záloga ? Kérdem : vájjon nem a Protestantismus tépte-e szét ez egységet, nem ő tette-e ezen egyesülést lehetetlenné, ezen szövetkezést kivihetetlenné. Ezen tények kétségkivüliek, világosak mint a nap, egészen újak, mivel csak tegnapiak ; hogy ezekből mi következik, igazságos vizsgálat mellett beláthatja a részre- hajlatlanság, a józan ész, az egyszerű közönséges ész. Minden gondolkozó ember előtt világos, hogy Europa nem az, a mi a protestantismus föllépése nélkül leendett, és bizonyára ép oly szembeötlő, hogy a polgárisodás terjesztésében e nagy népcsaládok működéseinek eredménye meg nem felelt a reményeknek, melyeket a tizenhatodik század elején várni lehetett. Dicsekedjenek bár a protestánsok, hogy az európai polgárisodásnak uj irányt ; adtak, dicsekedjenek, hogy a szent akolból millió lelket kicsalván, a pápák lelki hatalmát meggyengíték ; dicsekedjenek, hogy az uralmuk alatt levő tartományokban a szerzetesrendeket kiirtották, a katholikus papságot megsemmisítették, s hogy a bibliát a tudatlan tömeg elé vetették azon biztosítással, hogy azt kinek-kinek tulajdon sugallata megmagyarázza, vagy hogy annak megértésére az egyén ítélete elégséges ; mégis bizonyos, hogy közölök a keresztény religio egysége eltűnt, hogy nincs központjuk, honnan nagyszerű vállalatokat lehetne intézni, hogy nincs vezetőjök, hogy pásztor nélküli nyájhoz hasonlók, tanaikban folyton ingadoznak s teljes tehetetlenségben szenvednek, mihelyt oly nagyszerű munkát kell végezniük, mint a milyeneket a kkatholicismus oly nagy számban hozott és hoz létre ; bizonyos, hogy örökös ellenvetéseikkel, rágalmaikkal s az egyház tana és törvényei ellen intézett támadásaikkal azt védelmi állást venni és háromszáz évi harcba bocsátkozni kérfyszeriték, s őt ily módon drága idejétől és sok eszköztől
