Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
77 keztében az amerikai lakosság jelentékeny része európai bevándorlótokból áll, és e szerént a vallási újjáalakulás azon tartományokban nem úgy történt, mint azt az egyház első századaiban láttuk. Tekintsetek kelet felé, hol az európai fegyverek nem emelkedtek még határozott túlsúlyra s nézzétek, mi történik ott: a népek még hamis vallásoknak hódolnak, a kereszténység még nem juthatott el hozzájok, s ha sikerült is a katholikus hitküldéreknek néhány kisebb-nagyobb telepet alapítaniok, mégsem gyökerezett meg a drága mag ezen földben annyira, hogy ama gyümölcsöket megteremje, melyeket a felebaráti szeretet oly forrón óhajtott, s a hitbuzgalom oly hősies elszántsággal sürgetett. Lassan-lassan a világosság sugarai Japán és China, e nagy birodalmak szivéig hatoltak, s volt kor, mely a legszebb reményekre jogosított, e remények azonban eloszlottak; a világosság sugara eltűnt mint valamely fényes meteor az éjbe borult égboltozat Űrében. Mi ezen erőtlenség oka ? Mi az oka, hogy az első századokban a gyümölcsöző erő oly nagy volt, s az utolsó századokban annyira megfogyott? Ne vizsgáljuk a Gondviselés kimeríthetlen határozatait, őrizkedjünk Isten utainak megfoghatlan titkait kutatni ; a mennyire azonban a gyarló embernek meg van engedve az egyháztörténelem útmutatása nyomán az igazságra következtetni és az örök Isten szándékát azon intések folytán, melyeket nekünk nyújtani akart, csak a legtávolabbról is gyanítani : nem leszünk vakmerők, ha kimondjuk véleményünket oly tények fölött, melyek fensőbb rendhez tartoznak ugyan, mindazonáltal szabályos haladásnak vannak alávetve, melynek maga Isten szabott elé törvényeket. Szent Pál apostol bizonyítja, hogy a hitnek hallás utján jövünk birtokába, és kérdi : vájjon hogyan lehetne hallani, ha senki sem tanít, hogyan iehetne tanítani, ha azzal senki meg nem bizatik ; ebből következik, hogy a missiók a népek megtérítésére valódi szükségletet képeznek, miután Isten nem akar minden pillanatban uj csodát művelni, hogy angyalok légióit küldvén, azok hirdetnék az evangéliumot az igazság fényétől megfosztott népeknek. Ezen észrevételek folytán világos, hogy a hitetlen nemzetek megtérítésére irányzott missiók nem ütötték meg a kellő mértéket úgy, hogy segédforrásaik bősége, munkásaik száma s képessége által nagy feladatuknak megfelelhettek volna. Gondoljuk meg, hogy a távolság iszonyú ; hogy a népek, melyekhez fordulunk több
