Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
78 országban vannak szétszórva s törvények, előítéletek és égaljak befolyásának rendelvék alá, melyek az evangélium szellemével nagy mérvben ellenkeznek. Hogy ily sokoldalú követelményekkel szembe szállni, a felmerülő nagy akadályokat légy őzni^lehessen : a hitküldérek egész táborára volt szükség, minthogy különben az eredmény nagyon kétes, a keresztény gyarmatok állandósága igen bizonytalan s a nagy nemzetek megtérítése alig leendett valószinü, hacsak a gondviselés közbe nem lép és oly csodát nem tesz, mely a földalakját egy pillanat alatt megváltoztatja, — oly csodát, melyet Isten ritkán ismétel s olykor-olykor a szentek legbuzgóbb imáitól is megtagad. Hogy az utolsó századok eseményeit helyesen fölfogjuk: a jelen eseményeket kell szem előtt tartanunk. Mit nélkülöznek a hitetlen nemzetek ? Miért panaszkodnak folyton ama hitbuzgó férfiak, kik magukat az evangélium terjesztésére szentelik? Nem azért jajgatnak-e szakadatlanul, hogy a munkások száma csekély s a fentartásukra szolgáló segédforrások szegények? Nem ez a szükséglet, melyen az európai katholikusok közt létrejött egyestt- sülés segíteni törekedett ? A missióknak ily nagy mérvű életbeléptetése sikerült volna, ha a protestantismus akadályozólag útját nem állja. Az európai népeknek, a Gondviselés e kiváltságos gyermekeinek feladata volt — s mutattak is erős szándékot —, minden módon oda működni, hogy a hit jótéteményeinek a föld kerekségének többi népei is részesei legyenek. Szerencsétlenségre azonban e hit meggyengült s az emberi ész szeszélyeinek lön alávetve, s ezentúl lehetlenné vált, a mi ezelőtt igen könynyü volt ; s míg a gondviselés e súlyos csapást megengedte, azt is elhatározá, hogy ama boldog nap hajnala; melyen még szántalan ismeretlen nemzet vétetnék föl az egyház aklába, sokkal későbbi korra halasztassék. Némelyek talán azt az ellenvetést teszik, hogy korunkat nem azon hitbuzgalom lengi át, mely a kereszténység első századait, s hogy ez lenne egyik fő ok, miért nem sikerült a hitetlen nemzeteket megtéríteni. E tárgyra vonatkozólag nem akarok hasonlítgatá- sokba bocsátkozni, sem a felhozható ellenvetések valamelyikét föl említeni nem szándékom ; csupán egyszeri! tényre akarok utalni, mely a szóban levő nehézséget egyszerre megoldja. Midőn az isteni Megváltó tanítványait felszólitá, hogy menjenek s hirdessék az evangéliumot, azt kívánta, hogy mindenöket elhagyván őt kö
