Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenötödik fejezet
75 bántalmakért és a testvéreiken elkövetett méltatlanságokért boszut álljanak. Azonban Luthernek eretnek föllépése óta minden megváltozott : a szerzetes meggyilkoltatása a távoli tartományokban, kínszenvedései és vértanú-halála, e magasztos események, melyekben az egyház első századainak kitbuzgósága és felebaráti szeretete oly hűen tükröződött vissza, mindezt csak gúny és megvetés tárgyává tevék oly emberek, kik magukat keresztényeknek vallották, s kik ama hősöknek, kik a szent város falai alatt véröket ontották, méltatlan utódai. Hogy a Protestantismus által e tekintetben okozott baj egész terjedelmét fölismerjük, tegyük fel egy pillanatra, hogy az létre nem jött, s képzeljük magunknak, e föltét után, az események gyanítható folyamát. Bizonyára mindazon figyelmet, segédforrást, és erőt, melyet Spanyolországnak szárazföldön a vallási háborúk leküzdésére kellett fordítania, az uj világrész javára lehetett volna felhasználni. Ugyanaz történhetett volna Franciaországban, Németalföldön, Angolországban és más nagyobb tartományokban ; és e nemzetek, melyek egymástól elkülönözve oly dicső s fényes betűkkel Írták be a történelem lapjait, mit tehettek volna, ha befolyásuk az uj országokra egyesített leendett ? bizonyára azt oly határozottsággal és tetterővel érvényesítik, hogy döntő hatalmoknak mi sem állhatott volna ellen. Képzeljétek magatoknak egy pillanatra, hogy a keleti tengertől az adriai tengerig minden kikötő missiókat küld kelet és nyűgöt felé, miként ezt Franciaország, Portugálba, Spanyol- és Olaszország teszi, és Europa minden nagyobb városa megannyi gyúpont, melyben e célra emberek s eszközök egyesülnek ; képzeljétek, hogy e hitküldérek mindegyikének egy és ugyanaz a feladata, hogy valamennyit egy és ugyanazon gondolat vezérli, ugyanazon vallás terjesztésének óhaja lelkesíti, hogy egymást, a hol csak találkoznak testvérekül és ugyanazon mü munkatársaiul üdvözlik ; hogy mindnyájan ugyanazon hatalomnak engedelmeskednek, ugyanazon tant hirdetik. Istent egyenlőképen tisztelik, vájjon nem fogna-e ily esetben a keresztény religio roppant mérvben működni s mindenütt a legdicsőbb diadalmakat aratni ? Azon hajó, mely az apostoli hitküldéreket távoli égaljak alá szállítaná, félelem nélkül vonhatná fel vitorláit s ha a láthatáron európai nemzet lobogóját pillantaná meg. nem kellene attól tartania, hogy ellenséggel találkozik, meg lehetne győződve, hogy az európaiakban mindenütt barátot és testvért lel föl.
