Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvennegyedik fejezet
66 hosszú utazások, sem a tenger veszélyei, az egészségtelen égaljak kellemetlenségei, vagy a kegyetlenség, semmi sem ijeszti őket vissza ; már rnhájok, rendjük, imáik folytonosan emlékeztetik őket a fogadalomra, melylyel magukat Isten előtt lekötelezték. Nyugal- mok, kényelmök, sőt életök sem sajátuk többé, a szerencsétlen foglyoknak van szentelve, kik a börtönökben sinlenek, vagy uraik lábainál a közép tengeren súlyos bilincseket vonszolnak. A szerencsétlen áldozatok családainak szemei a szerzetes férfiúra irá- nyozvák, figyelmeztetik őt fogadása teljesítésére, fölhívják, hogy utat és módot találjon, s ha a szükség úgy kívánná, életét áldozza fel, hogy visszaadja a fiút atyjának, az atyát fiának, a férjet nejének, az ártatlan leányt vigasztalhatlan anyjának. Már a kereszténység első századaiban nyilatkozott az egyházban a foglyok kiváltására irányzott buzgalom, mely folyton fenmaradt, s a legnagyobb áldozatokra ösztönzött. Ez igazságot jelen munka tizenhetedik fejezetében s a melléfüggesztett jegyzetben elvitázhatlanul megmutattam, minél fogva nem szükség itt megállapodnom, hogy azt megerősítsem ; mégis ez alkalommal meg akarom jegyezni, hogy ez esetre is az egyház elvei és eljárásmódja lön alkalmazva, azaz, hogy gondolatai intézetek által testesültek meg. Kövessétek figyelemmel lépteit, s látni fogjátok, hogy először valamely erényt tanít és ajáll, s egész szelídséggel követésére buzdít ; ez egyre tágasabb körben és egyre biztosabb hatály- lyal történik, és végre, a mi csak egyszerűen jó cselekedet volt, némelyekre nézve parancsolattá lesz ; a mi csak egyszerű tanács volt, valamely kiválasztott seregre nézve szigorú kötelességgé vá lik. Az egyház mindenkor gondoskodott a foglyok kiváltásáról, mindenkor meg tudott válni néhány hőslelkü, felebaráti szeretettől lángoló keresztény javaitól, sőt szabadságától, hogy magát az irgalmasság ezen müvének szentelje, azonban ez a hívők jó szándékára bízatott, és nem volt testület, mely a szeretet e gondolatát felkarolta volna. Itt uj szükségek mutatkoznak, a közönséges eszközök már nem elégségesek, a segélynek gyorsan kell érkeznie, s óvatosan alkalmaztatnia ; a szeretetnek, úgy szólván, egy karra van szüksége, mely mindig kész rendeletéit teljesíteni ; állandó intézet szükséges : az intézet megalapul, s a szükségnek elég van téve. Annyira hozzá vagyunk szokva a religio müvein fenséget és szépséget találni, hogy a legmagasztosabb dolgokat is alig vesz- szük észre, valamint élvezzük a természet jótéteményeit, de leg-.
