Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvennegyedik fejezet
65 denütt, mindenhez oda fűződik, mindenhez odasimul, ha az tanainak igazságával és alapelveinek szigorával megfér. Szemeit égre irányozva nem feledi, hogy földön van, hogy halandókkal, a szerencsétlenségnek és nyomornak alávetett emberekkel van dolga; egyik kezével az örökkévalóság felé mutat, a másikkal gyámolítja a szerencsétleneket, enyhíti az ínséget, szárítja a könyeket. Nem szorítkozik meddő szavakra : előtte semmit sem ér a felebaráti szeretet, ha nem munkás, ha nem táplálja az éhezőt, nem itatja a szomjazót, nem ruházza a mezítelent, nem vigasztalja a szomorko- dót, nem látogatja a beteget, nem szerez a fogolynak enyhülést, az elfogott rabszolgának szabadságot. 0, hogy a jelen század kedvelt kifejezésével éljek, a legnagyobb mértékben positiv. Innét van, hogy gondolatait jótékony, gyümölcsöző intézetekben iparkodik megtestesíteni, ellentétben az emberi bölcsészetiéi, melynek hangzatos szavai és óriási tervei oly sajnos ellentétben állanak müvei kisszerüségével és semmiségével. A vallás nem sok szót szaporít, de annál többet gondolkodik és cselekszik méltó leányául a végetlen Lénynek, ki az őt körülfolyó fénytenger szemléletébe merül, s ki egyszersmind e mindenséget alkotá, mely bennünket csodálkozásra ragad, azt egyszersmind kimeríthetlen jóságával fentartja, s megfoghatlan bölcseségével kormányozza. Tekintve a szerencsétlen foglyokat bizonyára derék gondolatul kelle feltűnnie, midőn egy Europa minden országaiban elágazott társulat alakult, mely minden kereszténynyel összeköttetésben volt, a kik ezen Istennek annyira tetsző munkához segélylyel kivántak járulni, s a mely azon felül folyton szép számú egyénekkel rendelkezhetett, kik örömest bejárták a tengert, s ha a szükség úgy kívánta, embertársaik megmentésére még a fogsággal és halállal is szembeszálltak. — Ekként sok pénz gyűlt egybe, kezesség nyujtatott ez adományok jóraforditásáról, és bizonyos vala, hogy a foglyok kiváltására célzó alkudozásokat buzgó és tapasztalt férfiak vezetik, azaz, hogy a testvérület céljának teljesen megfelel, s hogy létezése óta a keresztények gyorsabb és hathatósabb segélyt reméllhetnek. Ezen eszme valósult meg a foglyok kiváltásáról nevezett rendek alapítása által. A tagok fogadalom által kötelezték magukat a könyörüle- tesség e munkájára. Szabadok lévén azon akadályoktól, melyek a családi viszonyok s a világi körülmények gondjaival járnak, e feladatukat szeretetbuzgóságuk egész hevével teljesíthetik. Sem a BALM. PBOT. KATH. II. KÖT. ő
