Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
5G elhagyni, tanaikat a legnagyobb szemtelenséggel fényes nappal hirdetni, s a Cotteraux név alatt elhirhedt banditákkal szövetkezve a legkülönfélébb gazságokat elkövetni merészkedtek. Miután sikerült egy lovagot elcsábltaniok s a toulousei tartományban több nemes ur védelmét maguknak biztositaniok, rettenetes lázadást támasztának, melyet csak fegyveres erővel lehetett elnyomni. — István, szent Genovéva apátja, kit azon időtájban a király Toulou- seba küldött, mint szemtanú néhány szóval leírja amaz eretnekek iszonyú tetteit : „A templomokat mindenütt leégetve s egész alap- jokig lerombolva, s az emberek lakait ólakká változtatva találtam.“ Azon időben a valdiak vagy lyoni koldusok is elhiresedtek, kik utóbbi nevüket roppant szegénységük, a gazdagság kevésrebe- cslilése s rongyos ruházatuk miatt nyerték, s lábbeli okért Sabots- nak is neveztettek. Ezen újítók torz utánzói valának a szegények egy másik társulatának, kik amaz időben erényök, külösen pedig az alázatosság és lemondás szelleme által tűntek ki. Ez utóbbiak olyan társulatot képeztek, melybe világiak és egyháziak egyiránt fölvétettek ; mely megnyerte a valódi keresztények becsülését és tiszteletét, s részesült a pápák kedvezésében, kik még engedélyt is adtak nyilvános oktatást tarthatnia. Valdo tanítványai ellenben a szellemi hatalom mély megvetése által tűntek ki, lassanként egész sereg izetlen tévtant halmoztak össze, míg végre oly felekezetié alakulának , mely ellenkezett a vallással, veszélyes volt az erkölcsösségre, s a nyilvános renddel homlokegyenest ellenkezett. Távol attól, hogy e tévtanokat, annyi szerencsétlenség s annyi zavar csiráját, idővel ki lehetett volna irtani, azok különböző pontokon mindig erősebben meggyökeredztek, s a dolgok oly roszul folytak, hogy a tizenharmadik század kezdetén a nyugtalanságok és zendülések már többé nem csupán pillanatnyiak és részlegesek valának. — A tévtanok nagy mérvben kifejlettek, rettentő segédszerekkel jelentek meg a csatatéren, Franciaország déli részét a legnagyobb forrongásba hozták’, s a polgári villongás által a legiszonyúbb háborút támaszták. A politikai viszonyok oly állása mellett, melyben a trónnak nem volt elég hatalma, hogy a szükséges fékező befolyást gyakorolhassa ; midőn a nemesség még mindig elég eszközzel rendelkezett, hegy ellenállhasson a királyoknak s elnyomhassa a népeket; midőn mindenütt a nyugtalanság és izgatottság makacs szelleme volt elhintve a tömegekben, melyeket semmi más eszköz, csak a
