Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
57 religio fékezhetett; midőn a rajongók és izgatok épen a vallási eszmék e befolyását használták föl arra, hogy a sokaságot zajos beszédeik által félrevezessék, melyekben religiót és politikát összevissza zavarva egymásra halmoztak, s az önzetlenség és szigorú életmód képmutató öltönyét fitogtatták ; midőn az uj tévtanok nem e vagy ama hittétel elmés megtámadásaira szorítkoztak, hanem miután a religio alapeszméit előbb kiirtották, egész a család szentélyéig nyomulának, a házasságot elvetették, s a másik oldalon a legnagyobb ocsmányságokat idézték elé ; midőn végre a baj nem csupán azon országokban uralgott, melyek, vagy mivel a kereszténységet később vették föl, vagy egyéb okokból az európai mozgalmakban nem vettek oly nagy részt, hanem harcmezöül különösen déli Europa volt kiválasztva, hol az emberi szellem a legélénkebben és leggyorsabban kifejlett, — ily szerencsétlen körülmények összetalálkozásával, a mint a történelem elvitázhatlanul bizonyítja, nem kellett e Europa jövőjének komoran és vészesen föltűnni ? Nem állott-e ekkor közel a veszély, hogy miután az eszmék és erkölcsök téves irányt vonnék, a népeket rajongás és babona ragadta el, Europa visszasülyed á chaoszba, melyből a legnagyobb erőmegfeszitéssel csak imént emelkedett ki ? Oly időben, mikor a félhold Spanyolországban ragyogott, Afrika felett uralkodott, s Ázsiát leigázta, szabad volt-e Európának vallási egységét föladni, az uj tévtanokat elfogadni, és mindenütt szakadást s ez által villongást és háborút kelteni ? Mindenkorra eltUnjenek-e a pol- gárisodás és műveltség elemei, melyeket a kereszténység előidézett? Megromoljanak, meggyaláztassanak, megsemmisítessenek-e az őshagyományu hit meghamisítása által ama nagy nemzetek, melyek a kereszténység befolyása alatt alakultak a törvények és intézmények, melyek ezen isteni vallástól valának áthatva ? Megszüntessék-e erőszakkal az európai polgárisodás haladása, meg- fosztassanak-e egy pillanat alatt legszebb reményeiktől a nemzetek, melyek békésebb, boldogabb, ragyogóbb jövő után törekedtek^ és nyomoruan a barbárságba vettessenek-e vissza ? Ez volt a nagy társadalmi kérdés, mely azon korban fölmerült, s állíthatom, hogy a vallási mozgalom, mely akkor oly rendkívül kifejlett, hogy az uj rendek, melyeket oly nagy készséggel jelentéktelenek- s esztelenekül rajzolnak, a Gondviselés hatalmas eszközéül szolgáltak a vallás s ezáltal egyszersmind a társadalom megmentésére. Igen, habár nem részesülnének is a hires spanyol