Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
51 Bizonyár a egy egyént sem ismerünk, mielőtt nézeteit, körülményeit, lényét és cselekvésmódját ismernők ; ugyanez áll a népekre nézve is. Mig nem tudjuk, mily alapelvek szerént képződének, mint tekin- ték és fogták fel a dolgokat, addig az eseményeket csak felületesen fogjuk látni, a törvénynek betűjét fogjuk ismerni, de nem szellemét és értelmét ; szemügyre veendőnk valamely intézményt, a nélkül azonban, hogy külső vázánál egyebet látnánk, a nélkül, bogy rugójáig behatnánk vagy fölfedeznők az erőket, melyek mozgásba hozzák. Ha e hibákat el akarjuk kerülni, a történelem tanulmányozása mindenek fölött nehéz lesz ugyan, de végre mégis csak be kell már ismernünk, hogy az ember és a társadalom titkai, valamint kutatásunk legfontosabb tárgyát képezik, úgy a legtöbbekre nézve is a legnehezebb, legfáradságosabb és legmegközelíthetlenebb tárgyul szolgálnak. Ama századokban, melyekről szólunk, az egyed más volt mint ma ; eszméi, nézetmódja egészen mások valának ; lelke durvábban volt hangolva a mienknél ; a mi előttünk megfoghatlannak látszik, azon emberek előtt egészen természetesnek tűnt fel ; a mi nekünk visszatetszik, nálok a legnagyobb tetszésre talált. A tizenharmadik század elején Európában már megkezdődött azon hatalmas mozgalom, melyet a kereszteshadak idéztek elé : a tudományok sarjadoztak, a kereskedelmi szellem fölébredt, a müipar megindult, s az emberek és népek kedve a kölcsönös közlekedés iránt napról napra nőtt és terjedett. A hűbériség bomlásnak indula, a községek szorgalma élénken fejlődék, mindenütt a függetlenség szelleme nyilvánula, és a rabszolgaság teljes megszűntével, ama változásokkal, melyeket a keresztesháboruk a htibérnökök és jobbágyok állapotában eléidéztek, Európában számos népesség nőtt fel, mely nem nyögött a láncok alatt, melyek a régi népeknél a többséget polgári, sőt emberi jogaitól is megfoszták, mely a hűbériség súlyos igáját csak nehezen viselé, mely azonban még a legtávolabbról sem egyesíté a szükséges kellékeket, hogy megfelelőleg betöltse a szabad polgárokat megillető állást. Az újabb demokratia már kezdetben föllépett nagy Ígéreteivel, sok veszélyeivel és roppant terveivel, melyek bennünket ma, annyi százados tapasztalatok és kísérletek után is nyugtalanítanak és terhelnek. A nemesség maga még nagyrészt megtartá ama durva és vad szokásokat, melyekkel magát korábbi időkben oly szomorúan tlinteté ki, s a fennálló hatalom még koránsem jutott oly erőre és tekintélyie, 4*
