Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
52 mely szükséges lett volna, hogy ily ellenkező elemek fölött uralkodjék s a társadalom kebelében valamennyi érdek becsülésének jelképéül, valamennyi erő egyesülésének központjául, s az ész és igazságosság magasztos megtestesüléseül tűnjék fel. Ugyanazon században a háborúk népiesb, s ez által nagyobb- szerü és jelentékenyebb alakot öltenek. A nép elégedetlensége már politikai nyugtalanságok alakjában nyilvánul, már valamivel többet találhatunk a ^császárok nagyravágyásánál, kik Itáliát akarják leigázni; nincsenek többé kiskirályok, kik valamely korona vagy tartomány felett versengenek, nincsenek többé grófok és bárók, kik hübérnökeik élén egymás vagy a szomszéd városok ellen harcolnak, s az országot vérrel és hamuval borítják el : azon kor mozgalmaiban valami komolyabb, fontosabb mutatkozik. Számos népségek kelnek föl és gyülekeznek lobogó köré, mely többé nem valamely báró vagy fejedelem címerét, hanem uj tanoknevét hordozza. A nemesek is belevegytilnek ugyan a villongásba, s hatalmuknál fogva, melynek központjául s vezéreiül szolgálnak, még messze felülemelkednek a tömegen ; de az ügy, melyért a küzdelem foly, nem a nemeseké ; ez ugyan a függő kérdések egy részét képezi, azonban az emberiség a várak látkörénél messzebbre veté szemeit. Amaz, az uj vallási és társadalmi tanok felttinte által eléidézett mozgalom, a lázongások ama láncolatának előhírnöke és kezdete, mely valamennyi európai nemzeten végighúzódik. A baj nem abban vala, hogy a népek eszmékhez szegődtek, és nem akarták valamely zsarnok előnyét és akaratát egyedüli zsinórmértékül elfogadni; mert ez inkább a polgárisodás ösvényén nagy lépés, s annak tanúbizonysága vala, hogy az ember fölismerte és érezé méltóságát, és azt jelenté, hogy látkörét szélesbité, s helyzetét és valódi érdekeit jobban felfogta. Ez szükséges következménye volt ama lendületnek, melyet a szellemi erők naponként vonnék, s melyet a keresztes háborúk rendkívül előmozdítának ; mert ettől kezdve valamennyi európai nép hozzászokott nem jelentéktelen földterületért, nem egyes ember nagyravágyása vagy boszujának szolgálatában, hanem valamely elv fen tartásáért, s az igaz vallás becsületének védelméért harcolni : szóval, a népek hozzászoktak valami nagy, az emberhez méltó, nem valami kis területre szorítkozó, hanem eget és földet magában foglaló eszméért síkra szállni, küzdeni és meghalni. Nevezetes az is, hogy az általános mozgalom, az eszmék kifejlése Spanyolországban sokkal
