Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenharmadik fejezet
60 mértékben magát az Istent kényszeríteni akarja, hogy folytonosan a mi szükségeink és szeszélyeinkhez alkalmazkodjék, és csodatettek által ünnepélyes bizonyságot tegyen mindarról, a miről biztosítékra van szükségünk ? Azért hoztam föl itt ez ellenmondásokat, hogy a történet ismerőiben némely visszaemlékezéseket újítsak meg s kevés szavakkal felállíthassam az egyszerű és egyetemes képletet, melyben amaz idők jellemvonása kifejezhető : Barbárság a vallás szelidítő befolyása alatt, s vallásossága barbárság lealacsonyitó befolyása alatt. A történelem tanulmányozásakor jelentékeny visszásságra akadunk, melyet nehéz, sőt gyakran lehetetlen megértenünk: mindent magunkra s a körülöttünk levő tárgyakra értünk. Minthogy e hiba már természetünkben gyökeredzik, bizonyos pontig menthető, de egyszersmind szorgosan kerülnünk is kell, ha menekülni akarunk ama sajnos visszásságoktól, melyekbe minden pillanatban eshetünk. Mi más idők embereit úgy fogjuk fel, mint minmagun- kat; észrevétlenül megosztjuk velők nézeteinket, szokásainkat, sőt még kedélyállapotunkat is ; s ha ezen embereket, kiket csak képzeletünkben találhatunk fel, megalkotók, azt kívánjuk, követeljük a valóság embereitől, hogy ők ép úgy cselekedjenek mint a képzeletünkben levők, s ha képtelen követelményeinkkel szemben a tények ellenmondását észreveszszlik, azt, a mi az illető korban egészen szabályos és rendes vala, mint különöset és oktalanságot elvetjük. így járunk el a törvények és intézményekkel is ; ha látjuk, hogy nem azon minta szerént alakultak, melyet szemünk előtt tartunk, azonnal amaz emberek tudatlansága, gonoszsága és kegyetlensége ellen lármázunk, kik azokat tervezték és életbe léptették. Ha helyes fogalmat akarunk szerezni valamely időszakról, úgy belé kell magunkat képzelnünk, s igyekeznünk kell szellemileg azon kor emberei között élnünk és velők társalognunk; nem szabad megelégednünk azzal, hogy az eseményeket meghallgatjuk, hanem azokat meg kell vizsgálnunk, követnünk, történtük alkalmával tanukul vagy ha lehetséges cselekvőkul kell föllépnünk ; elé kell idéznünk a nemzedékeket sírjaikból, s jelenlétünkben újból kell őket beszéltetnük és cselekedtetnünk. Azt mondja valaki : ez igen nehéz ; megengedem, de azon megjegyzéssel, hogy e mód elmarad- hatlan, ha azt akarjuk, hogy a történelem ismerete kissé több legyen nevek és évszámok puszta emlékezeti gyűjteményénél.
