Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenegyedik fejezet
37 sítása által a tudományok későbbi ujra-ébredését előkészítették. Mindamellett nem kell kicsinyleni a szerzetesek érdemét az által, hogy csak másolókul tekintetnek; sokan közölök a tudományosság magas fokára jutottak, mivel korukat századokkal megelőzték. Ezen fölül nem szorítkoztak csupán a fáradságos feladatra, hogy a kéziratokat fentartsák és megválogassák, hanem a történelemnek is jelentékeny szolgálatot tettek a krónikák feljegyzése által, mi által egyszersmind a tudományok egyik legfontosabb ágát terjesztették, s koruk történetét gyűjtötték, mely fáradozásaik nélkül talán elveszett volna. Ado vienne) érsek, a fercieresi apátság növendéke, egyetemes történelmet irt a világ teremtésétől fogva egész koráig ; Abbo, St. Germain-Despres-i szerzetes, latin költeményt szerzett, melyben Párisnak a Normannok által történt megszállását Írja le ; aquita • niai Haimon a Frankok históriáját négy könyvben irta meg ; szent Ivó a frank királyok történetét tette közzé; a német Ditbmarbarát I. Henrik, I. Ottó és II. Henrik krónikáját hagyta hátra, mely felette becses, mivel igazságszeretettel van Írva, miért ismételve ki is adatott, és Leibnitz Braunschweig történetének felvilágosítására használta. Ademar krónikát szerkesztett, mely a 829 és 1029-ik közti időt foglalja magában ; Glaber, cluny-i szerzetes egy más nagy becsüt a franciaországi eseményekről 980-tól egész koráig ; Hermann ismét másikat a világ hat időszakáról 1054-ig. Végére nem jutnánk, ha egy Sigbert, Guibert, Hugo szent viktori perjel, és mások történelmi munkáit is fel akarnék említeni, kik korukat messze túlszárnyalva ily müveknek szentelék éltöket. Mi, kik oly korban élünk, mikor könnyű ismereteket szerezni, s a szellem az annyi századoktól örökölt gazdagság mellett, minden felé széles és egyengetett ösvényre talál, mi becsülni tudjuk fáradalmaikat s érdemeiket. A szerzetesrendek létezése, s a zárdák fentartó tevékenysége nélkül lehetetlen lett volna oly felvilágosult férfiaknak támadni. Nemcsak a tudományok és szép irodalom semmisültek meg, hanem oda jutott az emberiség, hogy csak igen kevés világi tudott olvasni és Írni. Ily körülmények bizonyára nem igen voltak alkalmasak arra, hogy oly kitűnő férfiakat képezzenek, kik sok felvilágosultabb század után is diszül szolgáljanak. Ki nem nyugtatta ismételten tekintetét a tiszteletre méltó Péter, Bernât és Suger apát hires triumvirátusán? Nem mondhatjuke: a tizenkettedik század korú
