Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Negyvenedik fejezet
27 hatott ez az emberiség sorsára, mint ama zajos események, melyeknek eredményei gyakran nagyon is alárendelt viszonyban állanak az általok eléidézett várakozásokkal ; hasonló az a jótékony esőhöz, mely csendesen hull alá a kiszáradt tájra, s rétet és mezőt megtermékenyít. Ha valamikép lehetséges volna az embernek egybefoglalni és áttekinteni az okok nagy összegét, melyek lelke nemesítésére közreműködtek, és benne halhatatlansága élénk öntudatát fölébresztették, annyira, hogy most majdnem lehetlenné lön előbbi lealacsonyodásába visszaesnie, úgy talán megértené, hogy a keleti remeték nagyszerű feltiinte e megmérhetlen változásra jelentékeny mérvben működött közre. Ne feledjük, hogy nyugat nagy férfiai ott meriték tudományukat, hogy szent Jeromos a bethlehemi barlangban élt, s hogy szent Ágoston megtérését jámbor utánzási vágy kis érte, melyet benne szent Antal apát életirása keltett. A zárdák, melyek a remetéknek keleten és nyugaton történt megtelepülése mintájára alakulának, azok folytatását képezék, bár a különböző idők és körülmények szerént különböző változásokat szenvedének. Férfiak, mint Vazul, Gergely, aranyszáju szent János, s az egyház más fénylő díszei kerültek ki ez intézetekből, s talán ha viszketeg ellenmondási szellem, dicsvágy és kevélység a viszály magvát el nem hintették, s a szakadást elő nem készítették volna, mely a keleti egyházakat a római szék éltető befolyásától meg- fosztá, a keleti ős-zárdák a nyugatiakhoz hasonlólag a társadalmi újjászületésre utat törhettek volna, mi által győző és legyőzött egy néppé olvadt volna össze. A keletiek gyöngeségére természetesen az egység hiányának is nagy befolyása vala. Nem akarom tagadni, hogy az ö helyzetük a mienktől nagyban különbözött; az ellenség, ki velők szemközt állt; semmiben sem hasonlított az éjszaki barbárokhoz ; mindazáltal kételkedem : vájjon könnyebb volna-e ezekkel elbánni, mint kelet hódító népeivel. Ott, mint itt, a támadó félé volt a győzelem ; de egy nép, habár megveretik is, azért még nem halott, még mindig nagy előnyök birtokában van, melyek erkölcsi túlsúlyt nyújtanak neki a győző felett, s melyek ennek, ha nem is elüzetését, legalább átváltozását, észrevétlenül eszközölhetik. Az éjszaki barbárok el- foglalák déli Európát, azonban a keresztény vallás segélyével dél is győzödelmet aratott a barbárok felett ; ők nem űzettek el, hanem átalakulának. Spanyolhont az arabok foglalák el ; az arabokat nem lehetett átváltoztatni, de végtére elűzték őket. Ha kelet az egységet
