Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenkettedik fejezet
399 Dialektika és egyveleges tudományosság jelölik a tizenegyedik és következő századokat egészen a tizenhatodikig ; Ítészét és vitakérdések képezik a tizenhatodiknak és a tizenhetedik egy részének ismertető jelét; a tizenhetedik században a bölcsészet szelleme kezd a többi felett uralkodni, s uralkodik napjainkig. Vájjon a protestantismus használté a tudományosságnak? Nem. Már felhalmozva találta azt, s ez igen könnyen bebizonyítható ; ugyanis, azon időben virágoztak Erasmus és Vives Lajos. Elémozdította-e az Ítészét tanulmányozását ? Igen : épen úgy, mint a nemzeteket fölemésztő betegség elémozditja az orvostan haladását. Ne higyiik azonban, hogy az álreformatio nélkül az előszeretet ily munkálatok iránt fel nem ébredt volna; mihelyt az okiratokat feltalálták, a nyelvek ismeretét elterjesztették, a történelem felett világosabb és pontosabb nézetek birtokába, jutottak, szükségkép azon kellett lenniök, hogy az igazat a tévestől megkülönböztessék. Az okiratok ott feküdtek szem előtt, azokat folyponit in coelum os suum, et scrutatur alta Dei rediensque ad nos refert verba ineffabilia , quae non licet homini loqui. Et dum paratus est de omnibus reddere rationem, etiatn quae sunt supra rationem et contra rationem praesumit, et contra fidem. Quid enim magis contra rationem, quam ratione rationem conari transcendere ? Et quid magis contra fidem, quam credere nolle, quidquid non possit attingere ? És a negyedik fejezetben néhány szóban foglalja össze a dialektikus tévclyeit. Sed adverte caetera. Omitto quod dicit spiritum timoris Domini non fuisse in Domino : timorem Dominum castum in futuro seculo non futurum : post consecrationem panis et calicis priora accidentia quae remanent pendere in aëre : daemonem in nobis suggestiones cóntactu fieri lapidum et herbarum, prout illorum sagax malitia novit ; harum rerum vires diversas, diversis incitandis ef incendendis vitiis , convenire : Spiritum Sanctum esse animam mundi : mundum juxta Platonem tanto excellentius animal esse, quanto meliorem animam habet Spiritum Sanctum. Ubi dum multum sudat quomodo Platonem faciat Christianum se probat et unicum. Haec in quam omnia, aliasque istiusmodi naenias ejus non paucas praetereo, venio ad graviora. Non quod vel ad ipsa cuncta respondeam, magnis enim opus voluminibus esset. Illa loquor quae tacere non possum. Cum de Trinitate loquitur, úgymond 192. levelében, sápit Arium, cum de gratia snpit Pelagium, cum de persona Christi sápit Nestorium. ÍDce pápa az Abaelard tanai elleni kárhoztató Ítéletben azt mondja : „In Petri Abailardi perniciosa doctrina, et praedictorum haereses, et alia perversa dogmata catholicae fidei obviantia pullulare coeperunt.“
