Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenkettedik fejezet
400 vast tanulmányozták, mivel a kor szelleme ezt úgy hozta magával ; már hogy történhetett volna, hogy ily körülmények közt ébredjen előszeretet azon indokok megvizsgálása iránt, melyekből az emlékeket e vagy amaz Írónak, e vagy ama korszaknak tulajdonították > és hogy ne vizsgálják, mennyit változtatott, csonkított vagy függesztett azokhoz a tudatlanság vagy az idő ? Ez alkalommal meg kell említenem, a mi Mercator Izidor hírhedt egyházi rendelvényeivel történt. A régészet és ítészét mezején uralkodó tudatlanság következtében a tizenötödik századig hitelesekül ismerték el ; de mihelyt több tényt és ismeretet gyűjtöttek össze, a csaló építménye ingadozni kezdett. Már a tizenötödik században Cusa bibornok megtámadá némely rendelvények hitelességét, melyek Siricius pápa elődei egyikének tulaj- doníttattak ; a tudós bibornok észleletei utat nyitának azoknak, kik a többieket kétségbe vonni kezdték. Ez élénk véleménycserére adott alkalmat, melyben természetesen a protestánsok is részt vettek; de hasonlót tenni bizonyára a kath. irók sem késtek volna. Átolvasván Theodosius és Justinian törvénykönyvét, a régi irók müveit, és az egyházi okiratok^ gyűjteményeit, lehetetlen volt észre nem vennünk, hogy a hamis rendelvények oly iratokból szedett tételeket és töredékeket tartalmaztak, melyek későbbi időkből valók, mint a melyeknek tulaj doníttattak, és igy szlikségkép gyanú ébredett, s a csalás napfényre jött. Az itészetről mondottakat a tudományos vitázásról is állíthatjuk ; ez a hitegység esetében sem hiányzott volna, és ez állítás bebizonyítására csak a kath. iskolákban folytatott eljárásra utalom az olvasót. És ha ezt a közös ellenség szine előtt tették, köny- nyen felfogható, hogy, ha ez figyelmöket hasonlókép igénybe nem veszi, a vitázásnak nagyobb hévvel és élénkséggel szentelik magukat. A protestánsok sem az itészetben, sem a vitázásban nem múlják felül a katholikusokat ; mert habár nem minden bittudósunk látta is be annak szükségességét, hogy a hit ellenségei ellen jobb és nemesebb fegyverekkel szálljon sikra, mint milyenekét az aris- totelesi bölcsészet nyújtott : úgy másrészről ép oly bizonyos, misze- rént sokan az illő magasságig emelkedtek, hogy felismerjék a helyzet teljes komolyságát, és a hittani tanulmányok terén beható változtatások sürgetős szükségességét. Bellarmin, Cano Menyhért, Petavius és sok más, kiket könnyű volna elősorolnom, oly férfiak,
