Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
389 az iskolák elmésségeit tanulmányozta volna, mesterileg meg tudja az igazságot a tévelytöl, a bizonyítékokat az álérvektől különböztetni. Benne oly férfit látunk, kit egészen és kizárólagosan a katholikus befolyás képezett, oly férfit, ki sohasem szakadt le az egyház kebeléről, sem nem törekedett szelleméről a tekintély nyűgét lezárni, és ki mégis óriási gúla gyanánt emelkedik kora minden embere fölé. A katholika egyház örök becsületére, és ama vádnak mindin- kábbi visszautasítására, mintha az emberi szellemet károsította volna, meg kell gondolnunk, hogy nem egyedül szent Bernât emelkedett túl korán, és jelölte ki az utat, melyre a valódi haladásért kellett térni. Állíthatjuk, hogy ama kor legfelvilágosodottabb emberei, olyanok, kiknek legcsekélyebb részök volt a szánandó tévedésekben, melyekben az emberi szellem hosszú ideig hiú árnyképeket hajhászott, épen a katholicismus legengedelmesebb híveinek bizonyultak be. Megmutaták példájok által, hogy mit kellett a tudományokban való előmenetelre tenni, mely példa sokáig csekély utánzásra talált ugyan, de melyet a következő századokban követni kellett, minthogy a tudományok ugyanazon mezőn fejlődtek ki, melybe ültették volt őket, értem a haj dánkor tanulmány át. Ama kor tudós tevékenységének főtárgyai a hittudományok valának ; mert a szellemi fejlődés hittani iránya miatt a végből tanulmányoztak dialektikát és metaphysikát, hogy ezeket a hittanban alkalmazzák. Roscelin, Abaelard, La Poirée Gilbert, Amaury igy szólának : „Kutassunk és nyomozzunk, és alkalmazzuk rendszereinket minden kérdésben ; eszünk legyen vezércsillagunk és vezetőnk, másként nem lehet a tudáshoz jutni.“ Szent Anzelm, szent Bernât, szent Victorról nevezett Hugo és Richard, Petrus Lombar- dus azt mondák : „Lássuk, mire tanít bennünket az ókor ; tanulmányozzuk a szent atyák müveit, taglaljuk és hasonlítsuk össze mondataikat; nem sokat adhatunk puszta észérvekre, melyek majd veszélyesek, majd helytelenek.“ Ez Ítéleteknek, ez eljárásoknak melyike mellett nyilatkozék az utókor? Melyiket tévé sajátjává, midőn komoly előmeneteleket akart tenni ? Nem kellett-e a régi emlékek tanulmányozásához menekülni? Nem kellett-e a dialektikus elménckedéseket félre tenni ? Nem dicsekszenek-e maguk a protestánsok is azzal, hogy ezen útra tértek ? Nem nagy dicsőségül tudják-e be maguknak hittudósaik, ha az ókor ismerőinek mondhatják magukat ? Melyik részen volt tehát
