Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
388 tehetsége úgyszólván karöltve haladt egymás mellett. Ha képzel- met kerestek, úgy itt a legszebb, leghübb, legnagyobbszerübb képekre akadtok ; ha hatásokat kerestek, úgy meghalljátok, mint hat be ügyesen a szívbe, mint vesz erőt rajta, mint hódítja meg, és mint vezeti azt akarata szerént; majd üdvös rémülettel rendíti meg a megrögzött bűnöst, midőn erős vonásokkal irja le Isten igazságossága és örök haragjának rettentő voltát ; majd vigasztalja és serkenti a világ viszályai, a szenvedélyek háborgatásai, tévedéseinek emléke, és az isteni igazság túlságos félelme miatt elcsüggedt embert ; ha bensőséget kerestek, úgy halljátok öt Jézussal, Máriával beszélgetni ; halljátok, mint beszél a boldogságos szűzről oly elragadó gyengédséggel, hogy ki látszik meríteni minden szépet és gyengédet mit remény és szeretet sugallhatnak. Tüzet, erőt, ellen- állhatlan hevességet kerestek, mely mindent ledönt, mi útjában áll, mely a kedélyt fölmagasztalja, úgy hogy túl emelkedik önmagán, mely azt a leglángolóbb lelkesedésre gyújtja, mely a legnehezebb ösvényeken vezérli, és a leghősiesb vállalatokra ösztönzi ? Nézzétek öt, mint lelkesíti tüztelt beszédével a népeket, a lovagokat és a királyokat, mint szakítja őket el lakhelyeiktől, mint fegy- verzi fel, mint gyűjti számos seregbe, és küldi őket Kis-Ázsiába, hogy a szent sírt megboszulják. E rendkívüli emberrel mindenütt találkozunk, halljuk őt minden helyen ; minden nagyravágyás nélkül, mégis legnagyobb befolyása van Europa legfontosabb ügyeire ; jóllehet barátja a magánynak és rejtettségnek, mégis minduntalan kényszerülve látja magát zárdájának csendéből elélépni, hogy résztvegyen a fejedelmek és a pápák tanácskozásaiban; hiú hódolatok és hizelgések ismeretlenek előtte, sohasem tagadja el az igazságot, sohasem titkolja el a szent buzgalmat, mely szívét lelkesíti ; és mégis mindenütt mély tisztelettel hallgatják, és komoly hangja csak úgy harsog a szegény kunyhójában, mint a fejedelem palotájában ; iszonyú szigorral inti meg a közönséges rendtársat ép úgy, mint az egyház legmagasabb főurát. Annyi megerőltetés és tevékenység dacára mitsem veszt szelleme világosságából és határozottságából ; ha valamely hittételt fejteget, akkor fesztelensége és érthetősége által tűnik ki ; ha bizonyítékokat sorol elé, úgy ezt szilárd határozottsággal teszi ; ha cáfol, akkor ellenérvei lesújtok, és ha védi magát, ezt a legnagyobb ügyességgel és jártassággal teszi. Feleletei világosak és határozottak, viszonzásai élénkek és áthatok ; és a nélkül, hogy valaha
