Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
386 maink elferdítését ; valamint Arnaury, és tanítványa Dinant Dávidnak tévelyeit, kik az alkotót az ősanyaggal cserélték föl, és igy egy csapással mellőzték Isten fogalmát ? Üdvös lehetett-e Európára nézve, ha azonnal szellemi mozgalmának kezdetén a pantheismus örvényébe veti vala magát? Ha az ember szellemi fejlődésében azon utón haladt volna odább, melyen az egyház vezeté őt, akkor az európai polgáriso- dás legalább két századdal lenne elébb, akkor a tizennegyedik század a tizenhatodik lett volna. Hogy ez igazságról meggyőződjünk, csak az iratokat kell az iratokkal, az embereket az emberekkel összehasonlítanunk ; az egyház hitének leghódolóbb hivei oly magasságra emelkedtek, hogy messze tulszárnyalák korukat. — Roscelinnek szent Anzelm volt ellenese ; ez megmaradt a tekintély iránti függésében, amaz feltámadt ellene : de ki hasonlítaná össze a bölcs canterbury-i érseket a compiegne-i dialektikussal ? Mekkora különbség a mély gondolkodású és éles tekintetű metaphysikus, a monologium és prosologium szerzője , és a könnyelmű fogalommü- vész, a nominálok feje között ? Minő becsük van Roscelin szörszál- hasogatásainak és elméskedéseinek ama férfi magasztos gondolatai mellett, ki metaphysikai eszméit a tizenegyedik században már oly tökélyre emelte, ki az Isten létének bebizonyítására nem menekült üres, mesterkélten összefont kifejezésekhez, hanem maga magába vonult vissza, eszméit átvizsgálta, széttaglalta, tárgyukkal összehasonlította, és az Isten létének bizonyítékát magára az Isten fogalmára alapítá, úgy hogy Cartesiust öt századdal előzte meg ? Ki fogta fel jobban a tudomány valódi érdekeit? Hol van tehát a vészes befolyás, melyet az egyház ama rettentő tekintélyének, a pápák az emberi szellem fölött bitorolt ama hatalmának kellett gyakorolnia , hogy szent Anzelm szellemét megszorítsák és korlátozzák ? Vagy talán méltó társa lehetne Abaelard, igen, Abaelard, katholikus ellenének, szent Bernátnak ? Mi Abaelard, mint ember, és iró a clairvaux-i nagy apáttal összehasonlítva ? Abaelard elmélyedt a bölcsészet minden tépelődésébe, táplálta hiúságát a szellemi tehetségei és a mester merészsége, de még inkább ama kor tudományos túlzása által elvakított tanítványai tetszése; de mi lett müveiből, ki olvassa még azokat ? Ki veszi azokat kezébe, hogy alapos megfejtésre, valamely nagy esemény leírására, ama kor szokásainak rajzára, azaz valami olyasra találjon, mi a tudományt
