Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harminckilencedik fejezet
25 elfoglaltak, kik magukat valamely többé-kevésbbé szigorú életmódra adták ; megtanították itt az embert kerülni a bűnt és gyakorolni az erényt nem azon hiú gyönyörért, hogy lássa és csodálja a világ, hanem magasabb indokokból, melyek Istenhez való viszonyainkon s örök életre rendeltetésünkön alapulnak. Ez időtől fogva tudta az ember, hogy a kemény harcban, melyet folyton érez bensejében, a gonoszt legyőznie nem lehetetlen; annyi ezen mindkét nembeli egyén példájának láttára, kik oly tiszta és szigorú életmódot követtek, fel kellett bátorodnia az emberiségnek, s azon meggyőződésre jutnia, hogy az erény ösvénye nincs elzárva előtte. A nemes bizalmat, melyet az emberbe oly sok magasztos példa látása öntött, legkevésbbé sem gyengíté a keresztény hittan, mely megtiltja az embernek, hogy azon cselekedeteket, melyek őt érdemessé teszik az örök életre, saját erejének tulajdonítsa, s őt az isteni segély szükségességére oktatja, ha nem akar a kárhozat ösvényére tévedni. E hittétel, mely különben is igen megegyezik az emberi gyarlóságról szerzett mindennapi tapasztalás tanításával, a lélek erőit legkevésbbé sem csökkenti, sem bátorságát el nem veszi, sőt ellenkezőleg még jobban feltüzeli, hogy dacára minden akadálynak, teljes bizodalommal törjön előre. Ha az ember magát elhagyatva hiszi, ha a Gondviselés hatalmas kezének támogatását nem érzi, lépése, mint a járni kezdő gyermeké, ingadozó, nincs bizalma önmagához, saját erőihez, s ha látja, hogy a cél, mely felé törekszik, igen távol van, vállalata felette nehéznek tűnik fel, s kétségbeesik a siker felett. A hit tanítása a malasztról, — a mint azt a katholicismus fejtegeti, — nem azon fatalisticus tan, mely kétségbeesésre vezet, s mint Grotius panaszkodik, a protestánsoknál a szíveket jéggé fagyasztja, hanem oly tan, mely az ember akaratának teljes szabadságát meghagyja, de őt egyszersmind magasabb segély szükségességére is tanítja, oly segélyére, mely föléje bőségben fogja kiárasztani azon Isten végetlen jóságát, ki világra jött, hogy őt megváltsa, ki érte kín és gyalázat között vérét ontá, s a kálváriahegy magasán lelkét kiadta. ügy látszik, a Gondviselés különös égalj t akart kiválasztani, hol az emberiség a malaszt által fölelevenített és edzett erőit meg. kisérthette. Oly égalj alatt, mely a lélekre nézve dögleletesnek látszik, hol a test elsatnyulása szükségképen maga után vonja a lélek elsatnyulását is, hol maga a lég is, melyet beszivunk, kéjei-
