Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
382 nyak és bágyadtak is sugarai, mégis mindenkor hasonlíthatlanul többet ér az atheismus átkatlan homályainál. A régi és az európai népek közt említésre méltó különbség létezett, ugyanis azok épen bölcsőjüket hagyák el, midőn a polgá- risodás pályájára léptek, mig ezek ugyanazon utón ama leirhatlan állapotból menekültek meg, melyet a barbárok beütései után egy ifjudad társadalomnak elaggottal, durva és vad népeknek polgári- sült és müveit, vagyis inkább elpubult nemzetekkel való rendetlen elegyedése hozott volt létre. Innen volt, hogy a régi népeknél a képzelem az értelem előtt fejlődött, az európaiknál az értelem a képzelem előtt. Azoknál a költészet lép fel előbb, ezeknél azonban a dialektikára és metaphysikára találunk először. Vizsgáljuk most e különbség okát. Míg valamely nép gyermekkorát éli, akár legyen valóban iíju, akár volt legyen huzamos ideig eltompultságba, vagyis oly állapotba sülyedve, melyben még kiskorú néphez hasonlít, érzelmekben mindig gazdag, eszmékben azonban szegény. Legélénkebben hatnak rá a természet fensége, cső dái és titkai ; a természet nyelve nagyszerű, festői, költői ; a szenvedélyek nincsenek finomítva, ellenben annál erősebbek és hevesebbek ; és a szellem, mely őszintén is érési a világosság fönségét, szereti a tiszta és hamisítatlan igazságot, melyet egész egyszerűséggel fogad el és karol át, minden ravaszság, elmélkedés és tudományos vizsgálódás nélkül. A legjelentéktelenebb meglepetést és csodálkozást gerjeszt nála, ha csak az érzékekre és a képzelemre hat ; és ha valaki lelkesiiltséget akar benne kelteni, akkor kell, hogy valami magasztosai és hősiest nyújtson neki. Ha az európai népek állapotát a középkorban vizsgáljuk, azonnal észreveszszük, hogy gyermekhez hasonlítottak, de sok fontos pontban el is ütöttek attól. Hatalmas szenvedélyeik valának, még a rendkivüli és csodás is fölébreszté tetszésöket, és képzelmök ott, hol a való mitsem nyújtott, óriási alakokat teremtett. A fegyverforgatás mestersége volt a kedvenc foglalkozás, a legveszélyesb kalandokat mohón keresték, és hihetlen merészséggel hajtották végre. Mindez az érzelem és képzelemnek a leghatalmasb és legmerészebb csapongásig való kifejlésére mutat ; azonban csodás módon merően szellemi tárgyak iránti különös előszeretet szövetkezett ezzel ; a legelevenebb, legforróbb és legfestőibb való mellett a legzordabb és legridegebb elmélet jelentkezik. Egy keresztesvitéz pompás fegyverzetben , győzedelmi jelvényekkel terhelten,
