Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Hetvenegyedik fejezet
ragyogva a száz csatán szerzett dicsőségtől ; és egy szigorú dialektikus, ki a nominálok rendszerére terjeszkedik ki, és ki a szőrszál- hasogatást és elméskedést az érthetetlenségig űzi : ez két oly jelenség, melyek bizonynyal keveset hasonlítanak egymáshoz, pedig e két jelenség a társadalomban egymás mellett létezett, még pedig nagy tekintéllyel, minden kitüntetésben részesítve, és buzgó párthivek lelkesültsége áltál tisztelve. Ha figyelembe veszszük is a sajátságos helyzetet, melyben ez észrevételek folytán az európai nemzetek vannak, mégis min. dig nehezen fejthető meg e rendkívüli jelenség. Felfogható ugyan^ hogy az európai népek, melyek többnyire az éjszak erdeiből jöttek elé, és huzamos ideig részint egymás, részint a legyőzőitek ellen háborúskodtak vala, élénk és nagy képzelmet, s erős és heves szenvedélyeket tartottak meg ; a mi azonban nem oly könnyen fogható fel, az előszeretetük, az eszmék pusztán metapkysikai és dialektikus iránya iránt. Mindazáltal a kérdés mélyebb vizsgálatánál nem ismerhető félre, hogy e különös jelenség eredete magában a dolgok természetében feküdt. Miért gazdag valamely nép gyermekkorában képzelem és érzelmek dolgában ? Mivel a dolgok, melyek e tehetségeket fölébresztik, bőven jelentkeznek, és mivel annál hathatósabban folyhatnak rá be, minthogy az egyén folytonosan ki van téve a külvilág behatásának. Az ember először érez és eszmél, aztán fog fel és gondolkodik, igy követelik ezt a rend és a képességei összefüggése. És ebben rejlik az ok, hogy miért fejlődnek valamely népben előbb a képzelem és a szenvedélyek, és nem az értelem ; amazok azonnal tárgyukra és tápjukra találnak ; ez nem, és épen ezért mindig megelőzte a költők korszaka a bölcsészekét. Ebből következik, hogy ifjú népek keveset gondolkodnak, mert szegények eszmékben, és főleg ebben különböznek az európai népektől ama korban, melyről szólunk, mert Európában bősége volt az eszméknek. Ez fejti meg, miért becsülték a legmélyebb tudatlanság közepeit is a tisztán szellemit annyira, jóllehet ennek órája még nem látszott megérkezettnek. Az Isten, az ember és a társadalomról alkotott fogalmak, — hála a kereszténység fáradhatlan oktatásának, — mindenfelé el valának terjedve, és minthogy még sok régi, részint keresztény, részint pogány tudományosság nyoma maradt fenn, csak némileg tanult embernek szelleme is valóban gazdag volt eszmékben.
