Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Harminckilencedik fejezet
23 szerencsétlenségeikben vigaszt nyerjenek ; ha látjuk, mint hirdetik e tisztes férfiak evangéliumi kenettel a magasztos tanokat, melyeket az elmélkedés és ima közt töltött számos éveken át a magány csendjében merítettek, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnunk, hogy ilyes tanításoknak a vallás és erkölcsi nézetek tisztázására, s az erkölcsök javítására és pallérozására igen sokat kelle eredményeznek. Nem szabad felednünk, hogy a pogány vallás-szülte erkölcsi romlottság és durvaság következtében az emberi szellem úgy szólván el volt merülve az anyagiságban. Természetistenítés, látható alakok tisztelete oly mély gyökereket vertek, miszerént arra, hogy az elmék anyag feletti dolgok megértésére emelkedjenek, rendkívüli visszahatás kivántatott; szükséges lön, bizonyos tekintetben megsemmisíteni az anyagot, s az emberrel csupán a szellemet szemléltetni. A remeték életmódja legalkalmasabb volt e hatás előidézésére ; ha e férfiak oly tanuságos élettörténetét olvassa az ember, kiragadtatva hiszi magát a világból. — A test eltűnt, csak a lélek van még itt, és oly nagy a hatalom, mely amazt leigázta, a földi dolgok hiúságáról annyira meggyőződtek, hogy valóban azt mondhatni : a valóság is csalódássá változik, a természeti világ eltűnik, hogy a szellemi és erkölcsi világnak tért nyisson ; s miután minden földi bilincset széttört, az ember legbizalmasabb viszonyba lép az éggel. A csodák bámulatos összegére akadunk ezen életrajzokban; a jelenések szakadatlanul ismétlődnek; a remeték lakása olyan hely, honnan minden földi dolog ki van zárva, az angyalok küzdenek itt a gonosz szellemekkel, a mennyország a pokollal, Isten az ördöggel ; a föld csak azért van, hogy harctérül szolgáljon ; a test csak azért él még, hogy az ellenség szeme láttára, ki egész dühével harcol, hogy őt a bűn rabszolgájává tegye, az erény oltárára áldozatul hozassék. Hol van a bálványimádás, melylyel Görögország látható alakoknak áldozott ; hol a tisztelet, melylyel a természetnek adózott, midőn mindent istenített, mi dús, mi szép volt, mi az érzékeknek, a képzelőerőnek és a szívnek hízeleghetett? Létezik-e alaposabb átváltozás ? Ugyanez érzékek legnagyobb nélkülözéseknek vettetnek alá, a szívre legterhesebb lemondás vár, és ugyanazon ember, ki csak imént nem akará lelkét a földről felemelni, most folyton az ég felé törekszik. Mindezekről az embernek fogalma sem lehet, ha e remeték
