Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkilencedik fejezet
2?1 egyátalán nincs mit csodálni ; mert e jelenség közönséges oly eszméknél, melyek nagyszerű átalakulásokat idéznek elé ; miután a társadalomba befurakodtak, minden irányban elterjednek, minden intézménybe behatnak ; idővel a dolgok megérlelődnek, s ha az eszme erkölcsös és igazságos, ha valamely szükség kielégítésére van irányozva, megjön végre a pillanat, melyben a tények hátrálnak, az eszme győzelmet ül, s minden meghajol előtte. így volt ez a monarchiával is : különböző alakban, különböző korlátok közt, Europa népeire nézve valódi szükséglet volt, mint még ma is az : s innen van, hogy minden ellene fölött túlsúlyra vergődnie s minden viszontagságot túlélnie kelle. A mi a papságot illeti, szükségtelen hosszasan bizonyítgatni, hogy az a vallási elvet védte, mely tágabb értelemben a föld minden népének, keresztény szempontból pedig különösen Europa népeinek valódi társadalmi szükséglete. Ezekből láthatni, hogy a nemesség sem a királysággal, sem a papsággal nem hasonlíthatta magát össze, mert a nagy horderejű elvek egyikének kinyomatát sem tünteti fel, melyeket a kettő képvisel. Messzeterjedő szabadalmak, nagy javak ősi birtoklása, s mindezek azon kor erkölcsei és törvényei által biztosítva, egybeszőve a dicső fegyvertények magasztos emlékével és tetézve fénylő nevekkel, jelvényekkel és jogcímekkel, ez képezte az aristokra- tia lényegét ; de mindezekben semmi lényeges, és közvetlen vonatkozás nem volt a nagyszerű társadalmi szükségletekre ; ez különös viszonyok sajátsága volt, melyeknek szükségkép csak mulé- konyaknak kellett lenuiök, sokkal inkább positiv, emberi jog volt, mint hogy hosszabb tartósságra számíthatott, s magát azon reménynyel kecsegtethette volna, hogy igényeivel s kívánalmaival célt érend. Lehet, hogy azon ellenvetést teszi valaki, miszerént a fejedelem és nép között valamely középosztály léte valódi, minden írótól elismert, és már magától a dolgok természetétől megállapított szükséglet. S valóban úgy találjuk, hogy a nemzeteknél, hol a régi nemesség elenyészett, uj képződött, vagy az események, vagy a királyok befolyása folytán. De ez ellenvetésnek azon szemponthoz, melyből én a kérdést tekintem, semmi köze. Nem tagadom a közép- osztály szükségességét, csak azt állítom, hogy a régi nemesség, úgy a mint volt, nem foglalt magában oly elemeket, melyek fennállását biztosították volna, miután a mint valóban történt, más által