Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenkilencedik fejezet
270 tak : azon eszmék, melyek az egész társadalomban el valának terjedve, azt buzdították és éltették, s egyszersmind a papságnak hosszú időre a túlsúlyt biztosították ; míg a nemesség nagysága s fénye egyedül bizonyos szükségkép mulékony tényre, t. i. azon kor társas viszonyaira, támaszkodott, oly viszonyokra, melyek már akkor nagyszerű változásokon mentek át, minthogy a társadalom teljes erővel igyekezett a hübérrendszer kötelékeitől megszabadulni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a nemesség semmi jogos igényt nem alkothatott azon hatalomra s befolyásra, melyet gyakorolt, de azt mégis merem állítani, hogy ezen igények közöl legtöbb, ha fölteszszük is, hogy a törvényekés jogcímek teljesen megnyugtató alapján nyugodott, mégis semmi szükséges összefüggésben sem volt azon nagyszerű elvek bármelyikével is, melyek a társadalom fenmaradásának tényezői, s melyek az egyedet, vagy az állást, mely azokat különböző módon képviseli, hihetetlen hatalommal s befolyással ruházzák fel. Minthogy e tárgy még nincs eléggé kifejtve, s ennek megmagyarázásától fontos társadalmi tények megértése függ, tanácsos leend, kissé részletezve fejtegetni s figyelmesen vizsgálni. Mit képviselt a monarchia ? Egy a társadalom fenmaradására legnagyobb fontosságú elvet, mely a toll és forradalom minden támadását túlélte, melynek, — mint egyedüli mentő-horgonynak ótalmát, — még azon nemzetek is keresték, melyeknél a demokratikus eszmék legnagyobb érvényre vergődtek, s melyeknél a szabadsági intézmények legmélyebb gyökeret vertek. Ez egyik oka annak, miért látjuk összekapcsolva a halaimat és fényt a királyság eszméjével még azon, a királyságra legválságosabb időkben is, midőn ellene a dölyfös nemesség és az éledező demokratia nyugtalan s békeellenes zavargást támasztott, s midőn hatalma a társasélet zavarában viharkorbácsolta hajó ingadozó árbocaként alig volt látható : míg a királyi hatalmat ezerféle módon lábbal tiporták s gyalázták, ugyanakkor egyszersmind elismerték, hogy az valami szent, valami sérthetlen. E jelenségen, hogy a szó a valósággal ellenkezik, s hogy az eszme hatalmasabbnak látszik, mint a tény, melynek kifejezése, öt elitöljék, sem ő fölségénél az igazlelküség, hogy magát az ite'letnek minden neheztelés nélkül alávesse. Boldog azon ország, hol a fejedelem port veszíthet.
