Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhatodik fejezet
248 szóra. Míg a királyok hatalmasak, míg biztosan ülnek trónjaikon, míg a Gondviselés visszatartja a viharokat, és a fejedelem büszkén emeli fejét az égnek, és a népnek szigorú hangon parancsol, a katholika egyház nem hizeleg neki : „Porból vagy, — inti öt, — és porrá leszesz; a hatalmat nem azért kaptad, hogy pusztíts, hanem hogy építs ; teljhatalmad nagy, de nem korlátlan ; Isten ép úgy fog fölötted Ítélni, mint legutolsó alattvalód fölött.“ Ekkor az egyházat merészségről vádolják, és ha néhány hittudós a felsőbb- ségi hatalom eredetének fejtegetésébe mer bocsátkozni, a rá nehezülő kötelmeket egész őszintén jelzeni, és meggondolva, de minden csúszás-mászás nélkül, a nyilvános jogról értekezni, akkor a katholikusok lázadók. A zivatar kitör, a trónok megdőlnek, a zendülés uralomra kap, a népek vére patakként ömlik, fejedelmek buknak, és mindez a szabadság nevében ; ekkor igy szól az egyház : „Ez nem szabadság, ez undok gonoszság; a testvériség és az egyenlőség, a mint én tanitám, soha sem lelhető fel orgiáitok és guillotineitek közepett.“ Ekkor meg alacsony hízelgő lesz az egyház, mely nyilván megmutatta szavaiban és tetteiben, hogy a pápaság a zsarnokságnak legbiztosabb horgonya, és ki lön mutatva, hogy a romai udvar kárhozatos szerződéssel alacsonyítá le magát. *) *) Egymás után ide mellékelek nehány említésre méltó helyet szent Tamás, Suarez és Bellarmin bibornok irataiból, melyekben tárgyalásunk folytán fölemlített véleményeiket a hatóságok és alattvalók között felmerülhető viszályokról kifejtik. Arra utalok, a mit más helyen mondottam. — Nem annyira annak kutatásáról van itt szó, mennyire lehetnek e vagy ama tanvélemények igazak, hanem inkább arról, hogy megtudjuk : milyenek voltak a kérdéses időkben, és miként gondolkodtak a legkitűnőbb tudósok jelen bonyolódott kérdésekről. Divus Thomas. (2. 2. Q. 42. Art. 2. ad tertium. — Utrum seditio sit semper peccatum mortale?) 3. Arg. Laudantur qui multitudinem a potestate tyrannica liberant, sed hoc non de facili potest fieri sine aliqua dissensione multitudinis, dum una pars multitudinis nititur retinere tyrannum, alia vero nititur eum abjicere, ergo seditio potest fieri sine peccato. Ad tertium dicendum : quod regimen tyrannicum non est justum, quia non ordinatur ad bonum commune, sed ad bonum privatum regentis ut patet per Philosophum ; et ideo perturbatio hujus regiminis non habet
