Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvenhatodik fejezet

239 állást? Kötelezie ekkor is alattvalóit, hogy nyugodtan visel­jék magukat, mint a bárány a ragadozó farkas körmei kö­zött ? — Ily esetben sincs sem egyes embereknek, sem a leg­előkelőbb testületeknek, sem a magasabb rendeknek joguk ellenállni és föllázadni, midőn már a fölterjesztés, a tanács, in­telem és a kérelem minden békés eszköze elfogyott ? Hát a kath. egyház a legszorongóbb helyzetekben is remény nélkül hagyja a népeket, még ekkor sem fékezi a zsarnokokat ? Ily végső esetek­ben a legtekintélyesebb hittudósok megengedettnek tartják az ellen­állást, de az egyház eddig még e tekintetben nem nyilatkozott ; az ellenkező vélemények egyikét sem vetette el ; ily végső körülmé­nyek között az ellenállástól való tartózkodás kötelme nem hittétel. Sohasem állított fel az egyház ily elvet, és ki az ellenkezőt állítja, bizonyítsa be valamely zsinat vagy pápa határozatából. Aquinoi sz. Tamás, Bellarmin bibornok, Suarez és egyéb jeles hittudósok alaposan ismerték az egyház hitszabályait, mindazáltal munkáik­ban nem ezen, hanem igen is az ellenkező alapelvet találjátok. És az egyház nem nyilatkozott ellenök ; nem is cserélte fel őket sem azon lázító írókkal, kik a protestánsok között oly sűrűn merültek fel, sem a mai forradalom férfiaival, a társadalmi élet ezen örökös békezavaróival. Bossuet és egyéb nevezetes irók véleményeikben eltérnek sz. Tamás, Bellarmin és Suareztól ; ez nagyítja ugyan az ellenkező vélemény tekintélyét, hittétellé azonban nem emeli. Van­nak igen nagy fontosságú pontok, melyekben Meanx hires püspö­kének véleményei megtámadhatók ; és tudvalevő dolog, hogy ép a zsarnokság túlkapása tekintetében tulajdonitának más időben a pápának oly szabadalmakat, melyeket Bossuet tőle elvitat. Lamennais Abbé a pápai szék ellen folytatott tehetetlen és makacs harcában szent Tamás és egyéb hittudósok ezen tanaihoz folyamodott, midőn azt állította, hogy őt nem lehet kárhoztatni a nélkül, hogy egyszersmind oly tanvéleményeket is ne kárhoztassa­nak, melyek máig a legnagyobb tekintélyben álltak és megtámad- hatlanoknak tekintettek. (Affaires de Korne.) Gerbet Abbé Lamen­nais tévelyeit cáfoló jeles iratában igen helyesen jegyzi meg, hogy a pápa az uj tanok elvetése által Vicleff tévelyeinek föléledését akarta megakadályozni, hogy azonban, midőn ezen eretneket a kárhoztató Ítélet sujtá, szent Tamás és egyéb hittudósok tanai igen ismeretesek voltak, még sem hitte magát az által senki sem sújtva. A cáfolat szellemdús Írója elégségesnek találta Lamennais Abbé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom