Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenhatodik fejezet
239 állást? Kötelezie ekkor is alattvalóit, hogy nyugodtan viseljék magukat, mint a bárány a ragadozó farkas körmei között ? — Ily esetben sincs sem egyes embereknek, sem a legelőkelőbb testületeknek, sem a magasabb rendeknek joguk ellenállni és föllázadni, midőn már a fölterjesztés, a tanács, intelem és a kérelem minden békés eszköze elfogyott ? Hát a kath. egyház a legszorongóbb helyzetekben is remény nélkül hagyja a népeket, még ekkor sem fékezi a zsarnokokat ? Ily végső esetekben a legtekintélyesebb hittudósok megengedettnek tartják az ellenállást, de az egyház eddig még e tekintetben nem nyilatkozott ; az ellenkező vélemények egyikét sem vetette el ; ily végső körülmények között az ellenállástól való tartózkodás kötelme nem hittétel. Sohasem állított fel az egyház ily elvet, és ki az ellenkezőt állítja, bizonyítsa be valamely zsinat vagy pápa határozatából. Aquinoi sz. Tamás, Bellarmin bibornok, Suarez és egyéb jeles hittudósok alaposan ismerték az egyház hitszabályait, mindazáltal munkáikban nem ezen, hanem igen is az ellenkező alapelvet találjátok. És az egyház nem nyilatkozott ellenök ; nem is cserélte fel őket sem azon lázító írókkal, kik a protestánsok között oly sűrűn merültek fel, sem a mai forradalom férfiaival, a társadalmi élet ezen örökös békezavaróival. Bossuet és egyéb nevezetes irók véleményeikben eltérnek sz. Tamás, Bellarmin és Suareztól ; ez nagyítja ugyan az ellenkező vélemény tekintélyét, hittétellé azonban nem emeli. Vannak igen nagy fontosságú pontok, melyekben Meanx hires püspökének véleményei megtámadhatók ; és tudvalevő dolog, hogy ép a zsarnokság túlkapása tekintetében tulajdonitának más időben a pápának oly szabadalmakat, melyeket Bossuet tőle elvitat. Lamennais Abbé a pápai szék ellen folytatott tehetetlen és makacs harcában szent Tamás és egyéb hittudósok ezen tanaihoz folyamodott, midőn azt állította, hogy őt nem lehet kárhoztatni a nélkül, hogy egyszersmind oly tanvéleményeket is ne kárhoztassanak, melyek máig a legnagyobb tekintélyben álltak és megtámad- hatlanoknak tekintettek. (Affaires de Korne.) Gerbet Abbé Lamennais tévelyeit cáfoló jeles iratában igen helyesen jegyzi meg, hogy a pápa az uj tanok elvetése által Vicleff tévelyeinek föléledését akarta megakadályozni, hogy azonban, midőn ezen eretneket a kárhoztató Ítélet sujtá, szent Tamás és egyéb hittudósok tanai igen ismeretesek voltak, még sem hitte magát az által senki sem sújtva. A cáfolat szellemdús Írója elégségesnek találta Lamennais Abbé-
