Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenötödik fejezet
227 azok alapját ásták alá és az erőszakoskodások és lázadások termé- keuy magvát hintik vala el. Mi lesz biztosítva, ha érvényre jut azon alapelv, hogy siker szüli a jogot, a győző mindig a jogos parancsoló is ? Nem nyitunk-e evvel tárt ajtót minden dicsvágynak és gonosztettnek? Nem bátorítjuk-e föl az embereket, hogy jogot, észt és méltányosságot lábbal tiporva, a nyers hatalmat tekintsék egyedüli törvényül ? Az ily szokatlan elvek által védett kormány nem sokat köszönhetne kába védőinek ; e védelem nem védelem, hanem inkább meggyalázás, és nem annyira komoly, mint inkább otromba élcnek tekintendő, — mert végre mivé növi ki magát ? Mi röviden értelme? Nem más,mint ez : „Népek engedelmeskedjetek annak, ki nektek parancsol ; azt mondjátok, hogy hatalma bitorlóit, nem tagadjuk ; de az által, hogy a kitűzött eredményt elérte, jogra is tett szert. Igaz, ő rabló, ki az országúton fosztott meg pénzetektől ; de ép azért, mert nem szegülhettetek ellene, és át kellett azt engednetek, kell, hogy most, midőn annak birtokában van, szent tulajdonaként tekintsétek ; rablás ugyan, de miután e rablás bevégzett ténynyé vált, érvényben kell hagyni.“ Ily szempontból Ítélve, e jogelv általános nézet szerént oly képtelennek tűnik fel, hogy okos ember semmikép sem ismerheti el. Nem tagadom, hogy bizonyos esetekben a népnek jogtalan uralom alatt is az engedelmességet kell ajállani, például midőn előrelátható, hogy az ellenállás hasztalan volna, és csak nyugtalanságokra és vérengzésekre vezetne; de ha a népnek az okosságot tanácsoljuk, azt nem szabad téves elvekbe burkolnunk, óvakodnunk kell, nehogy a szerencsétlenség keserűségének enyhítésekor oly tévelyeket terjeszszünk, melyek minden kormányt, minden társadalmi épületet aláásnak. Megjegyzendő, hogy minden, még alegtörvényszerlibb állam- hatalomnak is, helyesebb tapintata van, mint a milyent az ily elvek védői felmutatnak. Minden kormány léte első pillanatában, mielőtt kormányozni kezdene, mielőtt valami rendszabályhoz nyúlna, mindenek előtt arról gondoskodik, hogy jogosságát kimutassa. Ezt vagy isteni vagy emberi jogban keresi, születésre vagy választásra alapítja, történelmi jogcímekből, vagy rendkívüli események előre nem látott kifej léséből hozza le ; de mindig ugyanegyre fog támaszkodni , a jogosság igényére ; e szót : tény, nem ejti ki ajka, az önfentartás érzete megtiltja annak használatát, hacsak nem akarja hatalmát gyengíteni, tekintélyét csorbítani, a népnek a lázadásra 15*
