Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenötödik fejezet
228 utat mutatui, s magának a halálos döfést megadni. Ez a leghatározottabb kárhoztatása azon elvnek, mely ellen harcolunk ; a legszemtelenebb bitorlók nagyobb tekintettel vannak a józan emberi ész és közvélemény iránt, mint ök. Néha azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb tévelyek a keresztény szelidség és szeretet palástját öltik magukra, miért is meg kell vizsgálnunk mily indokokat hozhatnának fel azok, kik minden fennálló kormány iránt föltétien engedelmességet követelnek. Azt mondják majd : a szentirás minden különbség nélkül a felsöbbsé- gek iránti engedelmességre kötelez, — azért a kereszténynek sem szabad különbséget tennie, hanem megadással kell magát az épen uralkodó államhatalomnak alávetnie. Ez ellenvetés kővetkező jól indokolt érvekkel vethető vissza. Először is a jogtalan felsőbbség nem felsőbbség, mert a felsőbbség fogalma a jog hatalmát foglalja magában ; sőt ellenkezőleg az ilyen felsőbbség nem egyéb anyagi erőnél, vagyis az erősebb hatalmánál. Ha tehát a szentirás a felsőbbségek iránt engedelmességre kötelez, mindig a törvényeseket érti. Másodszor : midőn a szentirás okadatolja, miért tartozunk engedelmességgel a világi hatóságnak, azt mondja, hogy ez Istentől van rendelve, hogy ez magának az ur Istennek szolgája; nyilvánvaló pedig, hogy a trónrablás ily fönséges jelleggel nincs felruházva. A bitorló, ha akarja, lehet a Gondviselés eszköze, vagy Isten ostora, mint Attila nevezé magát, de soha sem lehet szolgája. Harmadszor : a szentirás valamint kötelezi az alattvalókat a világi felsőbbség iránti engedelmességre, szintúgy kötelezi a rabszolgákat is uraik iránt. De mily urakat ért itt ? Nyilván olyanokat, kik az akkori törvényhozás és szokásokban gyökeredző felfogás szerént jogérvényes birtokcimre tarthattak igényt, mivel ellenkező esetben föl kellene tennünk, hogy a szentirás még azon rabszolgákat is engedelmességre kötelezi, kiket csak a hatalom visszaélése juttatott ily állapotba. Valamint tehát a szentirásban parancsolt engedelmesség koránsem fosztja meg jogától urával szemben ama szolgát, kit az igazságtalanság vert bilincsekbe, ép oly kevéssé tekinthető kötelességnek az uralkodó felsőbbségek iránt parancsolt engedelmesség, ha ezek nem törvényesek, vagy ha azt a zavarok és botrányok elkerülése végett az ildomosság nem követeli. A tényleges hatalom tana megerősítésére néha az első kezesztények viseletét hozzák föl : „Azok, igy szólnak sokan, az uralkodó felsőbbségeknek engedelmeskedtek a nélkül, hogy