Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)

Ötvennegyedik fejezet

223

iskola vezércsillaga volt; tekintélyét a hit és erkölcstan terén azokban senki sem támadta meg ; minél fogva e szabályok úgy tekintendők, mint a katholikus hittudósok tanvélemónyeinek össz- foglalata az eltiljáróságot megillető engedelmességről. És most már talán teljes bizalommal hivatkozhatunk az okos emberek Ítéletére : vallják meg, van-e ezen tanokban a kényuralomnak csak legkisebb nyoma is, vájjon mutatnak-e csak némi hajlandóságot a zsarnokságra, vétenek e a legkisebben is az igaz szabadság ellen ? Bennük az államhatalom irányában a hizelgés legcsekélyebb jelét sem fedezhetni föl, korlátái komoly szigorral jelölvék ki, s ha azokon túllép,nyíltan kimondhatjuk : „Törvényeid nem törvények,hanem erőszakoskodások, lelkiismeretileg nem köteleznek ; s ha ily esetben valaki irántad engedelmességet tanúsít, nem teszi azt kötelességnél fogva, hanem okosságból, botrány és zavarok kikerülése végett, és ezt gyalázatodra, mivel te, a helyett hogy diadalmadnak örvendnél, tolvajhoz hasonlítasz, ki a békés embertől elveszed az alsó ruhát, ez pedig a békesség kedvéért köpenyét is odaengedi.“ Ha e tanok az elnyomásnak s önkénynek hódolnak, akkor ezen önkénynek s ezen elnyomásnak követői vagyunk ; mert egyébként nem is képzelhetjük, minők lehetnek a tanok, melyek a szabadságnak kedveznének.

Ez elveken épült föl az európai királyság bámulatos intézménye, e tan szabta ki az erkölcsi korlátokat, melyek környezik, s melyek mindig jogai körén belül tartják, ha erre politikai biztosítékok nem is köteleznék. Miután az emberi szellemet egy részről a királyok zsarnoksága ellen intézett annyi s oly képtelen izgató beszédek kifáraszták, — más részről pedig ama hizelkedő és csúszómászó beszédek, melyekkel napjainkban a hatalomnak tömjéneznek, csalogatták, csak megnyugvást és felüdülést találhat a tiszta, hamisítatlan és minden önzéstől ment beszédmodorban, mely ép oly tudományossággal, mint becsületességgel s nyíltsággal fejtegeti a kormányok s népek jogait és kötelmeit. Milyen könyvektől kértek tanácsot azon férfiak, kik igy beszéltek? A szentirástól, a szent atyáktól, az egyház hagyománytárából. Tán a társadalomból, melyben éltek, merítették gondolataikat ? Sőt ellenkezőleg, abban rendetlenség és zűrzavar uralkodott, majd a viharos féktelenség, majd az önkény uralma birt tulsulylyal. S mégis oly megfontolással, oly belátással, oly nyugalommal beszélnek, mintha a legbékésb társadalomban éltek volna. Az isteni kiuyilat-