Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. II. kötet - 29. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1866)
Ötvenedik fejezet
152 azt meg. Ez mind teljesen igaz és világos : és igy megengedem, hogy már a dolgok természetében rejlik bizonyos jogcim, melyből az élet- és haláljog származtatható. Habár e nézetek tökéletesen elfogadhatók is, és első pillanatra elégségeseknek látszanak is azon okok elvetésére, melyekre mi annak szükségességét fektettük, hogy ezen félelmes hatalom eredetét Istennél kell keresni : mindazonáltal mélyebb vizsgálat után távolról sem kielégítők, sőt mondhatni, hogy a mint őket felfogják s alkalmazzák, aláássák az államokban általán elismert alapelveket. Valóban , ha ily elveket elfogadunk , és kizárólag ilyenekre fektetjük az élet- és haláljogot, a büntetés, fenyítés, és emberi jogosság fogalmai eltűnnek. Mindig azon vélemény ural- kodék, hogy a vétkes, ki akasztófán hal meg, bűnhődik ; és habár ezen félelmes tényben is egy társadalmi szükséglet kielégítését, az önfentartás egyik eszközét látták, mindazáltal az első és uralkodó eszme , mely mindannyi fölé emelkedik, a társadalmat leginkább igazolja és kimenti, és a bírónak fenséges jelleget kölcsönöz, a fenyítés, a büntetés, és a jogosság eszméje. Mindez eltűnik, megsemmisül, mihelyt azt mondjuk, hogy a társadalom, midőn valamely egyént életétől foszt meg, csak önmagát védelmezi ; eljárása ugyan meg fog felelni az észnek, a jogosságnak, mindazáltal az igazságszolgáltatás becses nevét nem érdemli meg többé. Ki a gyilkost magától eltávolítja, megöli, jogosan cselekszik, de nem szolgáltat igazságot, nem büntet, nem fényit. Ezek egészen különnemű dolgok, melyek a józan ész megsértése nélkül nem téveszthetők össze. De tegyük e különbséget még észrevehetőbbé, a biró szájába adván mindkét elvet, mi által az ellentét meglepőbb lesz. Első esetben igy szól a biró a törvényszegőhez : „Te vétkes vagy, a törvény halálbüntetést szab reád, melyet én, mint a törvény szolgája a hóhér által rajtad végrehajtatok.“ Második esetben igy szól hozzá: „Te megtámadtad az államot, ez pedig nem állhat fenn, ha ily megtámadásokat eltűr ; védelmezi magát, elfog, hogy kivégezzen ; én, mint az állam szolgája ezennel kijelentem, hogy itt ily önvédelmi eset fordult elé, miért is átszolgáltatlak a hóhérnak.“ Az első föltétel szerént a biró az igazság papja, és az elitéit — gonosztevő, ki érdemlett büntetést szenved ; a második szerént a biró az erőhatalom eszköze, az elitéit — áldozata. „De, azt fogják ellenvetni : a vétkes mindig vétkes marad, ki érdemlett büntetésben részesül ez igaz ugyan a vétket, de nem
