Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Negyedik fejezet
40 emberi gondolat fölébe emeli, s magasztos mondásai már többé nem mindmegannyi, az örök bölcseség ajkairól folyó tanok. Mire építsen az emberi szellem, ha a tekintély támpontjától megfosztjuk ? Nem marad-e egészen álmainak, dőreségeinek odahagyva ? Nem nyilik-e meg előtte újra a homályos s bizonytalan ösvény, a kétely, mely a régi iskolák bölcsészeit kibonthatlan zűrzavarba vezette ? Tagadhatlan ez ; ész és tapasztalás megegyeznek abban, hogy a hol az egyház tekintélye helyébe a protestánsok szabad Ítélete lép, az istenség s emberség felöli minden nagy kérdés feloldatlan, minden kétely válasz nélkül marad ; hogy az emberi szellem az árnyék homályában, fénysugár nélkül, mely vezérül szolgálhatna neki, s ezer iskola zűrzavaros lámpája közt — melyek szünetnélkiili vizsgálódásokban fáradoznak a nélkül, hogy csak egy igazságot is napfényre hoznának — azon bátortalanság és tehetetlenségbe stilyed, melyben a kereszténység találta, s melyből oly nagy erőmegfeszítésekkel ébresztette fel. Itt a kételkedéskór s közömbösség a kittinőbb szellemek osztályát, — alaptalan rendszerek, hiú agyrémek és ábrándozások felületes gondolkodók mulatságát, babona s balgatagságok a tudatlanság táplálékát fogják képezni. És mily haladást tön aztán az emberiség , mit müveit a kereszténység a földön ? A keresztény vallás az emberi nem szerencséjére nem maradt a protestáns felekezetek zűrzavarának hatalmában, és a katholika egyház tekintélyében mindig széles alapon erős támpontra talált, hogy az álbölcselet s tévtanok előnyomulásának ellenállhasson.Hova jutottunk volna már a nélkül? Magasztos tanai, bölcs rendszabályai, kenetteljes intései lettek volna-e ugyan egyebek szép álmoknál, melyeket valamely gondolkozó varázsszavakkal elbeszél? Igen, ismétlem, az egyház tekintélye nélkül nincs többé biztosság a hitben, Jézus Krisztus istensége kérdés alá jő, küldetését kétségbe vonják, vagyis a keresztény vallás egészen elenyészik ; mert ha nem bizonyíthatja be mennyei eredetét, ha teljes biztosságot nem nyújthat a felől, hogy az Örökkévaló kebléből eredett, hogy szavai ugyanazon Istentől származnak, ki földünkre kívánt alászállani, hogy az embereket megváltsa, akkor nincs joga lelkünk megszentelését követelni. Ha már a pusztán emberi gondolatok sorában áll, tartozik magát alávetni Ítéletünknek, mint valamennyi más emberi vélemény ; a bölcsészet itélőszéke előtt kevésbbé észszerüeknek vallhatja tanait, de mindig az a
