Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchatodik fejezet
és nyomorában kedvüket találják. Az írók, kik ezen eljárást követék, bizonyára semmi igényt sem szerzének a lelkiismeretesség- nevére, mert valamint a szónoknak, úgy az Írónak sem szabad a szabályt soha szem elöl téveszteni, melynél fogva nem szabad a kedélyt felizgatnia, mielőtt a lelket meg nem győzte, vagy meg- győzöttnek nem hiszi ; azonfelül bizonyos mértékben becstelen, egyedül az érzelem érveivel tárgyalni oly dolgokat, melyek lényegüknél fogva csak a hideg ész világánál tárgyalhatok, mint azt megérdemlik. Ily esetekben nem szabad oda működni, hogy azon nal megindítassék az olvasó, hanem, hogy meggyőzessék, különben rászedetik. Egyáltalán nem szándékom itt az inquisitio vagy amaz eljárás történetét leírni, melyet különböző tartományokban a türelmetlenség tárgyában vallási dolgokban, követtek ; ez a nekem szabott szűk korlátoknál fogva lehetetlen, és azonfelül semmi haszonnal nem jár müvem feladatára. Az inquisitióból általában , a spanyol inquisitióból különösen, és a többé-kevésbbé türelmetlen törvényekből, melyek különböző tartományokban uralkodtak, emelhetö-e vád a katholicismus ellen? E szempontból kiállja-e a párhuzamot a protestantismussal ? — Ezek a kérdések, melyeket meg akarok vizsgálni. A vizsgálódó szemei előtt három dolog tűnik fel : a türelmetlenség törvényei s intézményei, a mód, mely szerént azokat alkalmazták s végül a türelmetesség tényei, melyeket ama törvények és intézmények ellenére elkövettek. A mi az utolsó pontot illeti, min denek előtt meg kell jegyeznem, hogy ez a jelen feladattal nincs összefüggésben. A bertalan-éji vérfürdő, és egyéb embertelenségek, melyek a vallás nevében követtettek el, legkevésbbé sem hozzák tévelybe a vallás védelmezőit ; mert a vallás nem lehet felelős mindenért, a mi nevében történik, hacsak nyilvános jogtalansággal nem akarunk eljárni. Az embernek oly hatalmas és élénk érzelme van az erény jelességéről, hogy még a legnagyobb vétségeket is annak palástjával igyekszik födni,— észszerű volna ezért az erényt a földről száműzni akarni? Az emberiség történetében vannak rémes idők, melyekben a fők bizonyos szerencsétlen mámor által ragadtatnak el; a villongás által felizgatott diihösség megvakítja a kedélyeket s megkeményiti a sziveket, a jó és rósz fogalmai felcseréltetnek, s a legszörnyiibb tettek dicső nevekkel ékittetnek fel. Tekintettel az ily időkre, a történetiró és a bölcsész egészen tisztán 378
