Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harminchatodik fejezet
376 jó Íriszemben engedik vezettetni magukat, a Lova az ügyes ivónak tetszik, kik érzékeny szivüket megóvják, hogy részvétteljes maradjon a szerencsétlenség iránt — alkalmasabb eszköz megvetést kelteni fel, mint sötét börtönökre, kiapadókra, szégyenjelekre és máglyákra ki száműzésben szenvedett [vagy vérpadon múlt ki, azzal, mily névvel illeték bűnét? Ugyanezen fejezetben Rousseau oly kifejezést szalaszta ki, mely első pillanatra feltárja előttünk a pontot, mely felé ö bölcsészi fontolgatások oly nagy készletével törekedett. „Ki állítni merészli, hogy az egyházon kiviil nincs üdv, az államból űzessék ki. A mi más szavakkal annyi, mint : a türelem mindenki iránt, csak katholikusok iránt nem érvényes. Megjegyeztük, hogy a társadalmi szerződés volt a francia forradalom törve’nykönyve, és tényleg nem feledé ez, a mit neki a katholikusokra vonatkozólag a törvényhozó türelme előír. Jelenleg kevesen merik magukat a genfi bölcsész tanítványaiul nyilvánító, habár nehányan tisztelői közöl meg mindig túlságos dicsérettel halmozzák ; az emberi nem józan eszében bizva, mégis remélhetjük, hogy az utóvilág egyhangúlag megerősítendi azon Ítéletet, mely- lyel minden becsületes ember a felforgatás dicsszónokát, és a vallomások szemtelen szerzőjét megbélyegezte. A protestantismusnak a katholicismussal való összehasonlításánál azt hivém, hogy a türelmetlenségről kell szólnom, mivel ez a vádak egyike, melyek a katholikus vallás ellen leggyakrabban felhozatnak; azonban igazság okáért meg kell jegyeznem, hogy a protestánsok nem mind hirdettek általános türelmet, és hogy sokan közölök elismerték a jogot bizonyos té- velyek elnyomására és büntetésére. Grotius, Puffendorf és mások a Protestantismus legkitűnőbb tudósai közöl e pontban ugyanezen véleményben voltak, a mennyiben ők az egész ókor tanát követték, mely elméletben ép úgy, mint gyakorlatban állandóan [ezen elvekből indult ki. A katholikusok türelmetlensége ellen annyit lármáztak, mintha azok hozták volna létre ezt, mintha ez valami utálatos szörny volna, mely csak ott létezik, hol a katho- lika egyház uralg. Ha egyéb okokból nem, legalább becsületből arra kellett volna gondolniuk, hogy az egyetemes türelem elve sehol a világon el nem ismertetett, s hogy a bölcsészek irataiban úgy, mint a törvénykönyvekben a türelmetlenség elvét nagyobb vagy kisebb keménységgel letéve találjuk. Ha ezen elvet, mint hamisat, kárhoztatták — vagy megszorították, úgy használaton kiviil helyezték volna, semtniesetre sem lett volna szabad különös vádat emelni a katholika egyház ellen oly tan és eljárás miatt, melynél az egész emberiség példáját követé. Ez ügyben a polgárisult népek ép úgy hibásak volnának, mint a barbárok, ha az hiba volna, és a helyett, hogy a szemrehányást kizárólag a katholikus kormányok és Írókra tolják , annak az ókor minden bölcsére, ide értve Platót, Cicerót és Sene- cát, az újkor minden kormányára és tudósára, a protestánsokat sem véve ki, kell háramlania. Ha ezt szem előtt tartották volna, úgy sem a tanok oly téveseknek, sem a tények oly fekete színben nem tűnnének fel, úgy láthatták volna, hogy a türelmetlenség oly régi mint a világ, nem a katholikusok
