Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
366 törvényekben még mindig uralkodik, holott akárhányan Europa különböző nemzetbeli törvényhozói közöl önmaguk igen jól tudták, hogy ők is ugyanazon bűnt követték el. Bizonyára nem kevés azok száma, kik valamely btintető-törvény feletti szavazás alkalmával nem voltak a kímélet mellett, jóllehet sejték vagy előre láták, hogy ugyanazon törvény keményen fogja egykor saját személyüket sújtani. A politikai vétségek büntetlensége sziikségkép a társadalmi rend felforgatását idézné elő, mivel minden kormányzást lehetetlenné tenne. Azonban ha el is tekintünk ezen nehéz bajtól, mely mint az imént bebizonyítottuk, elkeriilhetlen következménye lenne ama tannak, mely a bűnöst büntetlenül hagyja, ha lelkiismerete sugalma szerént cselekedett, úgy ama megjegyzés tehető, hogy nemcsak politikai vétségek, hanem közönséges rósz tettek is büntetlenül maradjanak. Ez osztályhoz tartoznak a beavatkozások idegen birtokba ; mégis köztudomású dolog, hogy más időben, és sajnos még napjainkban sem hiányzottak emberek, kik a birtokot bitorolt és igazságtalan jónak tekinték. A házasság szentségébe való beavatkozások hasonlag közönséges bűntények, s mégis találkoztak felekezetek , melyek a házasságot tilalmasnak nyilatkoztatták, mialatt mások nőközösségre szavaztak s szavaznak. A szemérmesség szent törvényei és az ártatlanság méltánylása is némely felekezet által az emberi szabadság jogtalan korlátozása gyanánt állittatik elő. Legyen tehát! Ki akarná mégis tagadni—ha ugyan az oly tanok híveinek fogalomzavarán és vak rajongásán nem lehetne kétkedni—hogy jogosan bűnhődnek, midőn szerencsétlen tanítmányuk befolyása alatt követnek el valamely bűntényt vagy azoknak a társadalomban érvényt szerezni iparkodnak ? Ha jogtalanság volna megbüntetni a bűnöst, midőn lelkiismerete szerént cselekedett, úgy mind ama vétség büntetlen volna, melyre magukat az istentagadók, végzetelvüek, az önérdek tanának követői elhatározzák, mert jóllehet ők minden erkölcsiség alapját feldúlják, mindazonáltal sohasem cselekesznek lelkiismeretök ellen, mivel nincs lelkiismeretök. Ha az alapelv, melyet érvényre akartak emelni, érvényre jutna, hányszor nem kellene akkor nap jaink törvényszékeinek igazságtalanságot vetni szemére, melyet gyakorolnak, midőn ily emberekre szabnak büntetést. Azután mondhat- nók mi nekik : „Mily joggal büntetitek ti ezen embert, mivel Isten létét nem ismeri el, magát önmaga előtt, s igy előttetek sem hiheti
