Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Harmincötödik fejezet
365 szlik ki ezen vizsgálódások valódi értékét, melyek első tekintetre oly döntőknek látszanak. Azonnal szembeötlik, hogy eme rendszer helybenhagyása, minden fellépést politikai vétségek ellen lehetetlenné tenne. Midőn Brutus a tőrt Caesar keblébe döfte, és Clement Jákó III. Henriket meggyilkolta, kétségkiviil tulizgatott kedélybefolyásnak engedtek, mely eszközölte, hogy művöket hőstettnek tekintsék ; mindazáltal hiszitek, hogy mindkettőt törvényszék elé állítva , szabadon kellett volna bocsátani, egyiket honszeretete tekintetéből, a másikat vallásbuzgalmáért ? A legtöbb politikai vétség ama meggyőződésben követtetik el, hogy igazolva van, és mi emellett nem tekintjük ama zivataros időket, midőn a különböző pártok hívei legmélyebben meg vannak győződve, hogy részökön van az igazság. Maguk az összeesküvések, melyek békeidőben valamely kormány ellen támasztatnak, rendesen egyesek müve, kik a fennálló hatalmat törvénytelennek vagy zsarnokinak tartják, s mialatt bukásukon dolgoznak, elveik szerént cselekesznek. A biró jogosan bünteti őket, midőn a törvényszerzőtől kibocsátott törvényt rájok alkalmazza ; mindazonáltal sem a törvényszerző előtt, ki a büntetést kiszabja, sem a biró előtt, ki azt végrehajtja, nem ismere tes a lélekállapot, melyben a bűnös a törvényellenes tettet elkövette. Ellen fogják vetni, hogy épen e hatalmas okok tekintetbevételével nő naponként a szánakozás és elnézés politikai vétségek iránt, én azonban erre felelem, ha elvül állítjuk fel, hogy az emberi igazság nincs feljogosítva büntetést szabni, midőn a tettes elvei befolyása alatt cselekedett, kell, hogy e büntetések necsak enyhíttessenek, hanem szíintettessenek is meg. Ez esetben a halálbüntetés valódi gyilkosság volna, a pénzbírság rablás, és a többi büntetés erőszakoskodás. Nekem mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy nem igaz az, mintha a szigor politikai vétségek ellen oly nagy mérvben fogyna ; Europa utólsó éveinek története az ellenkezőre szolgáltathatna bizonyítékokat. Jelenleg ugyan nem találkozunk már azon embertelen büntetésekkel, melyek más időkben használatban voltak ; azonban ez talán nem onnét származik, mivel a bűnös lelkiismerete tekintetbe vétetett, hanem az erkölcsök szelídségéből s finomodásából, mely magát mindenfelé érvényre emeli, és a büntető törvényhozást sem hagyja érintetlenül. A mi itt meglepő, az ama szigor, mely a politikai vétségek ellen hozott
