Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
19 ségről vádolták. Őrizkedjünk megítélni az embereket a nélkül, hogy tekintettel lennénk állásuk és korukra ; ne kívánjuk, bogy minden megfeleljen a mi képzeletünk alkotta korlátolt fogalmaknak ; az évszázadok megmérhetlen körben forognak, s a körülmények különféiesége oly különös bonyolult állapotokat hoz létre, melyek megértésére alig vagyunk képesek. Miután Bossuet „V áltozások története“ cimü müvében a tizenhatodik század előtt megkísértett hitújítások alapját képező különféle eszméket kölcsönös rokonságuk szerént összeállította, s Julián bibornok fenyegető szavait felhozta, igy folytatja tovább: „Ezért panaszkodék a 15-ik században e bibornok, kora legnagyobb férfia, azon bajok felett, melyek szerencsétlen következményeit előre látta ; sőt úgy látszik még azokat is előre látta, melyeket Luther először Németországra, azután pedig az egész kereszténységre volt hozandó, s nem is csalódott, midőn azon hitben volt, hogy az újítás elmulasztása, s a papság ellen növekvő gyűlölet oly felekezetet fog előidézni, mely az egyházat nagyobb veszélybe dönthetendi, mint a cseh : estvérek.“ A halhatat- tatlan meaux-i püspök szavaiból kitűnik, hogy a protestantismus- nak egyik főokát azon mulasztásban találja, melynek következtében a törvényszerű újítást nem a kellő időben kezdeményezték. De azért épen ne higyük, mintha Bossuet a Protestantismus vezéreit legkevésbbé is menteni, vagy az újítók céljait szépíteni akarná ; ellenkezőleg ama heves újítókhoz számítja őket, kik a helyett, hogy a valódi újítást előmozdították volna, mint azt okos és értelmes férfiak óhajtották, még nagyobb akadályokat gördítettek elébe, midőn hamis tanaikkal az ellenkezés, szakadás és eretnekség szellemét felélesztették. Bossuet tekintélye dacára, nem határoztam el magamat oly nagy jelentőséget tulajdonítani a visszaéléseknek, hogy azokat a Protestantismus egyik főokául tekintsem ; ebbeli véleményem támogatására szükségtelen ismételnem afennebb mondottakat. Ellenben jónak látom megjegyezni, hogy ki az első reformátorok szándékait szépíteni akarja, Bossuetnél semmi támogatásra nem talál ; ugyanis ezen halhatatlan püspök az első, ki őket nagy mértékben bűnösöknek nyilvánítja, s azt állítja, hogy ha voltak is visszaélések, azok megszüntetésével legkevésbbé gondoltak az újítók, hanem csak ürügyül használták fel, hogy az egyház hitétől elszakadjanak, s a jogszerű hatalom igáját elvessék, a fegyelem minden 2*
