Balmes Jakab: A protestantismus és katholicismus vonatkozással az europai polgárisodásra. I. kötet - 28. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1865)
Második fejezet
kötelékét feloldják, s igy rendetlenséget s féktelenséget támasz- szanak. S valóban hogyan is tulajdoníthatnánk az első reformátoroknak valódi újítási szellemet, midőn majdnem mindnyájan arra törekedtek, hogy azt botrányos életmódjok által meghazudtolják ? 11a legalább szigorú bűnbánó életet éltek volna, s az erkölcstelenséget, mely felett panaszkodtak feddhetlen életmód által kárhoztatták volna, legalább feltehetnők, hogy tévedéseik tulvitt buzgalom következményei voltak, hogy a jó iránti túlságos szeretetböl rohantak a rósz karjaiba, de történt-e hasonló valami ? Hallgassunk meg e tárgyban egy szemtanút, oly férfiút, kit bizonyára nem lehet az egyház iránt tanúsított vak ragaszkodásról vádolni, oly férfiút, ki a Protestantismus első vezérei iránt annyi elnézéssel volt, hogy némelyek már meg is sokalták. Erasmus, szokott kellemével s gúnyjával következőleg nyilatkozik : „A mint látszik, a reformatió arra megy ki, hogy néhány barát kivetkőzik, nehány pap megházasodik, s végül e nagyszerű szomorujáték vig kimenettel záródik be, mert mint a vígjátékban, úgy itt is az egész csomót házasság oldja meg.“ Innen elég világosan kitűnik, milyen volt a tizenhatodik századbeli hitujítók szelleme, s hogy ők a visszaélések megszüntetése helyett, azokat inkább szaporítani igyekeztek. E pontban Guizotot a tények puszta szemlélete vezeté az igazság ösvényére, midőn visszautasította némelyek azon állítását, mintha a hitújítás nem lett volna egyéb azon egyedüli szándékkal megkezdett vállalatnál, mely az egyház őseredeti tisztasága visszaállítását célozta, nem volt az sem a vallásosság emelésére irányuló őszinte törekvés, sem az igazság és emberi méltóságróli álom gyümölcse. (Az európai művelődés átalános története. Tizenkettedik előadás.) Nem lesz nehéz már most nevezett iró ezen tünemény felett mondott állítását valódi értéke szerént becsülni meg. „A reformatio — mondja Guizot — rendkívüli fellépes vala a szabadság nevében, s az emberi szellem nagyratörése.“ Ugyanezen iró véleménye szerént e fellépés az emberi szellem kifejtette szokatlanul élénk tevékenységből származék sa tevéketlenség azon állapotából, melybe az egyház sülyedett volt ; abból származék, hogy az emberi szellem azon időben feltartóztathatlan erővel haladt előre, míg az egyház m o z d u- 1 a 11 a n álláspontban vesztegelt. Ez azon magyarázatok 20
